"Apró fejlesztés, de fontos lépés abban, hogy kedves közönségünk számára még kényelmesebbé és gördülékenyebbé tegyük a színházlátogatást!" - írják közleményükben.

Az előző, Unimportant Things című albumuk rendkívül pozitív nemzetközi visszhangja után a kvartettnek idén márciusban új lemeze jelenik meg Decisions We Make címmel a BMC Records gondozásában. A 49 perces, töretlen zenei ívben a kompozíciókat nyitott zenei terekkel kötik össze, amelyekben a játékosság, a spontaneitás és a kockázatvállalás játszik főszerepet.

Martin Eberle – trombita

Kenji Herbert – gitár

Philipp Nykrin – zongora

Dés András – ütőhangszerek

Időpont: 2026.11.19. 20:00

Helyszín: E78

Van az a dal, amitől hirtelen rövidebbnek tűnik az autópálya. Az a refrén, amit mindenki jókedvűen dúdol egy hosszú utazás közben. És vannak azok a zenék, amelyek örökre összekapcsolódnak egy autóval, egy nyári nappal, egy családi kirándulással vagy életünk legjobb útjával.

A Kedvenc autós zenéim című különleges esten Vályi István autós újságíró, médiaszemélyiség és a hazai autós kultúra egyik legismertebb alakja mesél azokról a dalokról, amelyek évtizedek óta elkísérik az utakon az autósokat. A történetek között a Swing à la Django eleveníti fel az elmúlt évtizedek ikonikus slágereit a zenekarra jellemző virtuozitással, humorral és lendülettel. Ez nem hagyományos koncert. Nem hagyományos stand-up. Hanem egy közös utazás zenén, emlékeken, autókon és történeteken keresztül.

Dőljenek hátra, ez az autó magát vezeti – különleges zenei road movie indul a színpadon. 

Időpont: 2026.11.15. 19:00

Helyszín: E78

Vannak előadások, amelyek után nehéz mást mondani, mint hogy le a kalappal. A Pécsi Nemzeti Színház október 10-én bemutatott Pillangókisasszonya ilyen: a nemzetközi operajátszás legmagasabb színvonaláról alkotott elképzeléseinkhez méltó produkció született Pécsen.

Egy ilyen összetett opera színpadra állítása komoly művészi és szervezési feladat. A szereposztás, a zenekari teljesítmény, az énekesi kvalitások, a rendezői koncepció és a látványvilág csak egymást erősítve alkothat igazán egységes egészet. Juronics Tamás rendezése és Kocsár Balázs zenei irányítása alatt pedig éppen ez történik: minden részlet a történet érzelmi hatását szolgálja.

Külön említést érdemel a szereposztás. Kocsár Balázs operaigazgató szereposztási érzéke a megfelelő művészek kiválasztására már korábban is megmutatkozott, ez most is fontos erősséget jelent. A premier Cso-Cso-Szánját (a címszereplőt) alakító Hanna Kim-Koo és a Pinkertont megformáló Álvaro Zambrano nemzetközi operaszínpadokon is tapasztalatot szerzett, nemzetközi szinten foglalkoztatott énekesek. Teljesítményük nem pusztán technikai biztonságával, hanem kifejezőerejével is lenyűgöző. Bita Boglárka (akit már az Árgyélus királyfiban szintén hallhattunk) Suzukijának jelenléte, valamint Sharpless szerepében Geiger Lajos alakítása ugyancsak emlékezetes. A kisebb szerepek és a kar munkája sem csupán kiegészíti a produkciót: szerves része annak a színpadi világnak, amelybe a néző könnyedén belefeledkezhet.

Az előadás két szereposztásban látható. 

A másik beosztásban a főhőst Ferenczy Orsolya, Pinkertont Boncsér Gergely, a Magyar Állami Operaház elismert művészei alakítják, akikkel már találkozhattunk a Bánk bánban is. 

Suzukit még Hunyadi Donatella, Sharpless-t Bognár Szabolcs is megformálja.

Szakmai profizmus és erős érzelmi hatások a Pillangókisasszonyban

A Pannon Filharmonikusok játéka külön méltatást érdemel. Puccini zenéje egyszerre lélegzetelállítóan romantikus, árnyaltan hangulatfestő és drámai erejű. A nyugati operahagyomány és a japán zenei világra utaló motívumok találkozása különleges színeket ad a műnek, miközben a dallamok mindvégig az emberi érzelmeket helyezik középpontba. A zenekar nem egyszerűen kíséri, hanem folyamatosan mélyíti a színpadon kibontakozó tragédiát.

A díszletért és animációért felelős Vízvárdi András látványvilága szintén ezt az összhatást szolgálja. A japán művészet ikonikus hullámábrázolását idéző vetítés, az árnyjátékok és a cseresznyevirágzás motívumai nem válnak üres egzotikummá vagy dekoratív közhellyé, hanem a produkció szerves részét képezik. A képi világ egyszerre teremt távolságot és intimitást: a történet kulturális közege idegen lehet, a benne megjelenő remény, kiszolgáltatottság és veszteség azonban fájdalmasan ismerősnek hathat.

Az olasz nyelvű előadást magyar felirat teszi követhetővé. Érdemes előzetesen áttekinteni a történetet, akár a librettót, így a néző még inkább átadhatja magát Puccini zenéjének és a színpadi történéseknek. A mintegy két óra negyvenöt perces, két szünettel játszott előadás egyáltalán nem érződik hosszúnak: a három felvonás feszes ritmusa és folyamatos érzelmi intenzitása végig fenntartja a figyelmet.

Nehéz volna olyan lényegi hiányosságot kiemelni, amely árnyalná az összképet. Az olasz szöveg érthetősége az egyes szereplőknél helyenként eltérő lehet, ám a magyar feliratozás ezt a befogadás szempontjából jól ellensúlyozza.

A pécsi Pillangókisasszony nem akarja bizonygatni a nagyságát, egyszerűen működik: zeneileg, színészileg, látványában és érzelmi hatásában egyaránt. Megmutatja, hogy a kivételes operaélmény nem kizárólag a nagy nemzetközi operaházak kiváltsága. Pécsen is létrejöhet olyan produkció, amelyre nemcsak büszkék lehetünk, hanem amelyet jó szívvel ajánlhatunk azoknak is, akik eddig úgy gondolták, az opera nem nekik való.

Az együttműködés másik különleges példája a Hőstenor, amelynek története jól mutatja, hogyan kaphat egy színházi produkció látványvilága új és új életet.

A darabot eredetileg a Győri Nemzeti Színházban mutatták be, majd annak díszletei és jelmezei Pécsre kerültek. A Pécsi Nemzeti Színház saját társulatával, saját szereposztásában mutatta be a Hőstenort, amely nálunk is nagy közönségsikert aratott.

Ezt követően a díszletek és jelmezek tovább folytatták útjukat Zalaegerszegre, ahol a Hevesi Sándor Színház szintén saját művészeivel állította színpadra a produkciót.

GYŐR - PÉCS - ZALAEGERSZEG

Ugyanaz a gondosan elkészített díszlet- és jelmezvilág három színházban, három társulattal kapott új színházi életet.

A jelenlegi nehéz gazdasági környezetben különösen fontosnak tartjuk az ilyen típusú szakmai összefogásokat. Ahol erre lehetőség kínálkozik, a már elkészült díszletek és jelmezek továbbadásával jelentősen racionalizálhatók a produkciós költségek, miközben a nézők minden színházban saját társulatuk művészeivel találkozhatnak.

Mindez ráadásul környezettudatos megoldás is. Egy gondosan megtervezett és megépített díszletnek nem kell egy produkció befejezésével azonnal hulladékká válnia. Tovább élhet egy másik színházban, majd akár egy harmadikban is. Így kevesebb új alapanyagra van szükség, csökken a hulladék mennyisége és a produkciók létrehozásának környezeti terhelése is.

A Pécsi Nemzeti Színház számára ez az együttműködés egyszerre jelent felelős gazdálkodást, szakmai összefogást és környezettudatos gondolkodást.

Hiszünk abban, hogy a mai gazdasági körülmények között az ilyen együttműködések követendő példát jelenthetnek a magyar színházi életben.

Ennek jegyében vadonatúj kottapultokat és kottapultlámpákat szereztünk be, hogy zenés előadásaink közreműködő zenészei még kényelmesebben, korszerűbb és professzionálisabb körülmények között végezhessék munkájukat.

A közönség számára talán kevésbé látható fejlesztés, számunkra azonban fontos lépés: hisszük, hogy az előadások magas színvonalához a háttérben dolgozók és közreműködők megfelelő munkakörülményei is hozzátartoznak.

A földszinti időszaki kiállítótérben a Játékkatonák színes világa vár reánk, ahol a Schenk-kiállításon még egy 1526 figurás Mohács 500 terepasztal is látható. Egy tárlat azoknak, akik egykor ezzel játszottak. Azoknak, akik most mutatják meg gyermekeiknek, mivel telt az ő gyerekkoruk. És mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogyan találkozik a játék, a történelem és a múzeumi szakértelem. A felfedezést a pénztárban kérhető SchenKaland családi kalandfüzet is segíti. (A Játékkatonák színes világa időszaki kiállítás e napon is fizetős!)

A kiállítóhely kertjében a Római Kőtár sír- és oltárköveit is megnézhetjük, amelyek Pécs ókori elődje, Sopianae lakóinak életébe, gondolkodásába, hitvilágába engednek bepillantást.

Mindenkit szeretettel várunk október 23-án 10 és 18 óra között a Janus Pannonius Múzeum SZ12-ben!

A Misija táncház nemcsak tánc és zene, hanem közösségi élmény is: lehetőség a találkozásra, a közös éneklésre, a kultúrák felfedezésére és az önfeledt kikapcsolódásra.

A programra mindenkit szeretettel várunk, előzetes tánctudás nem szükséges – elég a lelkesedés és a kíváncsiság.

Csatlakozz, és éld át a Balkán vibráló hangzását és táncainak varázsát a Misija tamburazenekarral!

A talpalávalót pengeti Sztanics Anna, Sándor Márk, Tenzlinger Kristóf, Balogh Máté, Maczkó Gergő, Jeránt Márk, Horváth Márton és Vízvári Zoltán.

Tánctanítók: Vélin Veszna és Sztanics Balázs.

Időpont: 2026.10.30. 19:00

Ez a koncert az életmű folytonosságáról és az időtállóságáról is szól. A Heaven Street Seven slágereken, az új és régebbi szólódalokon, versmegzenésítéseken túl „kikacsintást is enged” az Utazás a Kegyetlenbe sznobellagyűjteményben megidézett élettörténetre is, amellyel nagyon sokan rezonálnak, és amelyben rengetegen magukra ismernek. Mivel a könyvben szereplő írások ezer szálon kapcsolódnak a dalszövegekhez és a zenéhez, a csúcsformában levő zenekar intenzív zenei élményét időnként a könyvből átemelt „sit-down tragedy” névre keresztelt dramaturgiai elemekkel fűszerezzük.   

A Múzeumpedagógiai Nívódíj a szakma egyik fontos elismerése: olyan innovatív, példaértékű múzeumpedagógiai kezdeményezéseket ismer el, amelyek új módokon teremtik meg a múzeum és a látogatók kapcsolatát. A 2026-os díjazott programok közös üzenete különösen erős: a mai múzeumpedagógia nem pusztán ismeretet ad át, hanem részvételre, párbeszédre, közösségre és személyes kapcsolódásra épít.

A Pécsi Nemzeti Színház és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara között hosszú ideje kiváló kapcsolat működik, amelynek további erősítése mindkét fél számára fontos.

A találkozón szó esett a jövőbeni együttműködési lehetőségekről is. Közös cél, hogy a Kamara minél több tagja számára váljon elérhetővé a színházi élmény, és minél többen látogathassanak el a Pécsi Nemzeti Színház előadásaira.

A Színház a jövőben is örömmel folytatja az együttműködést a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarával.

Az első premiert, az Árgyélus királyfit szeptember 19-én a Nem élhetek muzsikaszó nélkül követte a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán. Móricz Zsigmond darabja ezúttal nem pusztán prózai előadásként kerül színpadra: a produkcióban a Mecsek Táncegyüttes és a Kacaj zenekar zenészei is közreműködnek, az előadást végigkíséri az autentikus magyar népzene és néptánc.

A történet a Nyírségben játszódik, vagyis abban a tájegységben, amely Móricz számára személyesen is meghatározó szereppe bírt: az író Tiszacsécsén született. A darab a dzsentri világ derűsebb oldalát mutatja meg, középpontjában egy duhaj, fiatal földesúrral és feleségével, illetve a házastársi évődésekből és rivalizálásból kialakuló családi bonyodalmakkal. A pécsi előadás rendezője Kis Domonkos Márk. 

Októberben egészen más vizekre evezhetnek a színházlátogatók.

Kettős életből kettős komédia a Pécsi Nemzeti Színház műsorán

Október 3-án a Kamaraszínházban mutatják be Ray Cooney Páratlan páros című bohózatát Besenczi Árpád rendezésében.

A történet alaphelyzete önmagában is meglehetősen abszurd: John Smith londoni taxisofőrnek két felesége van, Mary és Barbara, ráadásul a két asszony egymástól mindössze néhány perces autóútra lakik. A férfi kettős élete azonban egy baleset után kezd összeomlani, amikor a kórházban véletlenül rossz lakcímet ad meg. Innentől rendőrök, félreértések és egyre kétségbeesettebb magyarázkodások követik egymást.

A darab Pécs számára nem teljesen új. A Páratlan párost korábban a Pécsi Nyári Színházban is játszották, ahol telt ház és nagy siker fogadta. Most a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházába kerül át a produkció.

A rendező személye külön pécsi kapcsolódást is jelent. A Jászai Mari-díjas Besenczi Árpád a nyolcvanas években a Janus Pannonius Tudományegyetem hallgatója volt, és a Pécsi Egyetemi Színpadon is szerepelt. Később négy évig a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja volt, majd a József Attila Színházban folytatta pályáját. 2010 óta a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója.

A Cooney-bohózatot 14 éves kortól ajánlják.

Puccinihez a Pannon Filharmonikusok is csatlakoznak

Október 10-én már a Nagyszínházban lesz premier: Puccini Pillangókisasszony című operáját Juronics Tamás Kossuth-díjas, Érdemes művész rendezi.

A produkció mérete is figyelemre méltó: a Pécsi Nemzeti Színház társulata mellett közreműködik a Pannon Filharmonikusok, a színház kibővített énekkara, valamint a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum növendékei is.

A címszerepben Ferenczy Orsolya és Hanna Kim-Koo látható, Pinkertont Álvaro Zambrano és Boncsér Gergely alakítja. Az előadásban újra énekel Hunyadi Donatella, akivel a közelmúltban interjút is közültünk a bama.hu-n. Ő Suzuki szerepét alakítja. A 

A rendező Juronics Tamás nem először találkozik Puccini művével: a Pillangókisasszonyt korábban Szegeden is színpadra állította. A pécsi produkcióban azonban új társulattal és új zenei közegben dolgozik.

A vezénylő karmester Kocsár Balázs operaigazgató. A díszletet és az animációt Vízvárdi András, a jelmezeket Bianca Imelda Jeremias jegyzi.

Puccini operája több mint 120 éve van jelen az operarepertoárban, és a pécsi előadás is arra épít, ami a mű egyik legfontosabb sajátossága: a zene és a drámai történet szoros egységére. A produkció készítői szerint éppen ez teszi különleges színpadi feladattá az operát.

Madách műve is szerepel a repertoárban

A bemutatók sorát Madách Imre Az ember tragédiája című műve folytatja. 

A pécsi változatban három Ádám és három Éva szerepel. Az első párost Stauróczky Éva és Balaskó Bence, a második kettőst Bayer Fruzsina és Józsa Richárd, a harmadikat pedig Stubendek Katalin és Laklóth Aladár formálják meg. 

Lucifer szerepét Köles Ferenc játssza, az Úr hangja pedig felvételről Földes László Hobo lesz.

A szereposztásból is látszik, hogy a produkció nagyszabású társulati munka: számos színész több történelmi színben, több különböző szerepben jelenik meg, miközben a mű végigvezeti a nézőt Madách jól ismert történelmi és filozófiai színterein.

A négy produkció különböző, változatos színházi nyelveket képvisel. A Móricz-darabban a próza mellett autentikus népzene és néptánc kap hangsúlyt, a Páratlan páros a helyzetkomikumra építő angol bohózat hagyományát folytatja, a Pillangókisasszony nagy létszámú zenekari és énekes produkcióként érkezik, Az ember tragédiája pedig a magyar drámairodalom egyik alapművét állítja középpontba.

Az ősz tehát a műfaji sokszínűségről szól a Pécsi Nemzeti Színházban.

Pedig Móricz Zsigmond neve hallatán valószínűleg nem mindenkinek egy olyan este jut eszébe elsőként, ahol néhány perc után már szinte együtt mulat a színpadon lévőkkel. Ahol szól a zene, lendül a szoknya, jár a láb, és ahol az első felvonás végén az embernek tulajdonképpen egyetlen komoly kifogása marad: de kár, hogy engem nem hívtak meg erre a névnapra!

Kis Domonkos Márk rendezése már az első percekben behúz a saját világába. Mire észbe kapunk, már ismerjük a társaságot, értjük a viszonyokat, és valahogy természetesnek tűnik az is, hogy abban a házban a csend talán a legszokatlanabb vendég. Pedig a nagy mulatozás mögött azért ott van egy házasság is.

Juhász Bence Balázsa és Bayer Fruzsina Pólikája két olyan embert állít elénk, akik között egy pillanatig sem kérdés, hogy van érzelem. A probléma sokkal inkább az, hogy a szeretet mellé mindketten kaptak egy jó adag büszkeséget és makacsságot is. Kettejük adok-kapokja ezért nem egyszerű házastársi veszekedésként működik. Hol az egyiküknek adnánk igazat, hol a másiknak, máskor pedig legszívesebben mindkettőjüknek szólnánk, hogy talán most már elég lesz.

A Nem élhetek muzsikaszó nélkül humora éppen attól működik ennyire jól, hogy a helyzetek mögött rendre felismerünk valamit saját magunkból is. A sértettséget, a büszkeséget, a „csak azért sem” pillanatokat. Azt, amikor már talán mi magunk sem emlékszünk pontosan, miért haragszunk a másikra, de ha eddig kitartottunk, nehogy már éppen most engedjünk.

Szerencsére Balázs és Pólika körül akadnak elegen ahhoz, hogy ez az egész még bonyolultabb és jóval szórakoztatóbb legyen.

Unger Pálma Zsani nénije, Füsti Molnár Éva Mina nénije és Sólyom Katalin Pepi nénije remek hármasként működik. Mindhárman pontosan tudják, mennyit lehet hozzátenni egy-egy pillantással, félmondattal vagy gesztussal ahhoz a családi kavalkádhoz, amelyben természetesen mindenki tudja, mi lenne a legjobb a másiknak.

Ha már vannak figurák, akik külön megmaradnak az emberben, nekem ilyen volt Viktor is. Bartus Berci úgy találja el a karakter humorát, hogy ehhez nincs szüksége arra, hogy mindenáron vicces akarjon lenni. Az előadás ereje egyébként is sokszor ezekben az apró találkozásokban van. Nemcsak Balázs és Pólika történetét követjük, hanem egy egész közösséget kapunk köréjük, ahol mindenkinek van véleménye, mindenki beleszól valamibe, és persze mindenki egy kicsit jobban tudja, hogyan kellene élni a másik életét. És közben zajlik az élet. Hangosan, színesen, muzsikaszóval.

A Kacaj zenekar és a Mecsek Táncegyüttes jelenléte az egész előadást megkoronázza. Nem egyszerű kíséretről vagy két jelenet közé illesztett látványos betétről van szó. A muzsika és a tánc annyira természetesen simul bele az előadásba, hogy egy idő után elképzelhetetlennek tűnik nélkülük ez a világ. Mindez pedig semmit nem vesz el a színészek hozzáadott értékéből, éppen ellenkezőleg. Ettől érezzük úgy, hogy nem egy régi történetet nézünk biztonságos távolságból, hanem valami történik körülöttünk. Mintha egy kicsit mi is vendégek lennénk azon a bizonyos névnapon. Ehhez persze az is kell, hogy az előadás világa minden részletében összeálljon. Bátonyi György díszlete, Berzsenyi Kriszta jelmezei, Kiss-Balbinat Ádám zenei munkája és Kiss Gergely Dávid koreográfiája ugyanabba az irányba viszik az előadást. Megidézni egy letűnt világot úgy, hogy közben egy pillanatra se érezzük távolinak.

Móricz Zsigmond egyszer csak nem kötelező olvasmány többé. Nem egy név az irodalomkönyvből, nem egy szerző, akiről megtanultuk, mit kell tudni, hanem hús-vér emberek történetének mesélője. Olyan embereké, akik szeretnek, megsértődnek, makacskodnak, mulatnak, túl sokáig maradnak haragban, aztán valahogy mégis megpróbálnak visszatalálni egymáshoz.

A Rokonok előadással egyszer már megmutatta a Pécsi Nemzeti Színház, mennyire közel lehet hozni Móriczot a mai nézőhöz. Ott egy egészen más arcát kaptuk, a súlyosabbat, sötétebbet, keserűbbet. Most pedig itt a másik. A hangosabb. A játékosabb. A muzsikáló.

Miközben egészen más eszközökkel dolgozik, valahol ugyanoda jutunk, rájövünk, hogy ezek az emberek nem is állnak olyan távol tőlünk.

Köszönöm, Pécsi Nemzeti Színház.

A Rokonok után azt hiszem, valahogy így kell megszerettetni Móriczot.

Legközelebb azért szóljatok, ha megint lesz névnapi mulattság.

1883. szeptember 21-én mutatták be először Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét a Nemzeti Színházban, Paulay Ede rendezésében. Ennek az ősbemutatónak az évfordulójához kapcsolódva ünnepeljük minden év szeptember 21-én a magyar dráma napját.

Az emléknap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a magyar drámairodalom és színházművészet értékeire, valamint ösztönözze új magyar színpadi művek születését.

A Pécsi Nemzeti Színház számára kiemelten fontos, hogy a magyar drámairodalom alkotásai újra és újra életre keljenek színpadainkon. Repertoárunkban klasszikus és kortárs magyar művek egyaránt helyet kapnak, hogy történeteik, gondolataik és kérdéseik a ma közönségét is megszólíthassák.

Az idei évadban különösen szép jelentőséget kap számunkra ez a nap: 142 évvel az ősbemutató után Madách Imre remekműve, Az ember tragédiája a Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínházának színpadán is megelevenedik.

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

Bemutató: 2026. október 24.
Helyszín: Nagyszínház

Jegyek még kaphatók:
https://pnsz.jegy.hu/program/az-ember-tragediaja-191691

Az előadásról bővebben:
https://www.pnsz.hu/szindarab/az-ember-tragediaja/535

Ma a magyar drámát ünnepeljük – hamarosan pedig közönségünkkel együtt találkozhatunk a magyar drámairodalom egyik legnagyobb klasszikusával.

Az előadásban megjelenő kézirat a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteménye állományában található.

Az előadás a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával, valamint a Magyar Tudományos Akadémia és az MTA Könyvtár és Információs Központ bicentenáriumára meghirdetett „Magyar Tudomány Éve a színházban” program keretében valósul meg.

Az elismerés odaítéléséről a Pécsi Nemzeti Színház prózai társulatának tagjai titkos szavazással döntenek. A szavazásban azok a művészek vehetnek részt, akik legalább egy éve tagjai a társulatnak, míg a díjra olyan kolléga választható, aki legalább három éve a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja.

Sólyom Katalin immár második alkalommal nyerte el a Szendrő József-díjat.

Az elismerést Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója adta át szeptember 19-én, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás bemutatójának végén.

A díjátadó különösen szép lezárása volt az estének: a Pécsi Nemzeti Színház 2026/2027-es évadának második bemutatója, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül nagy sikerrel debütált a Nagyszínházban.

Felhívásunk nyitott: várjuk mindazon szakmai szervezetek, intézmények és alkotóközösségek csatlakozását, amelyek készek velünk együtt kimondani: Legyen a színház: Tér a művészetnek, biztonság mindannyiunknak.

A színház különös világ. Bizalomra épül. Arra a pillanatra, amikor a színész rábízza magát a rendezőre, a rendező a társulatra, a társulat pedig egymásra. Próba közben közel engedjük magunkhoz a másikat – olykor fizikailag, máskor érzelmileg –, mert enélkül aligha születhetne meg az a közös alkotás, amelyet végül előadásnak nevezünk. Éppen ezért különösen súlyos, amikor valaki ezzel a bizalommal él vissza.

Az elmúlt években számos történet került nyilvánosságra a magyar színházi életből hatalommal való visszaélésről, megalázásról, kiszolgáltatottságról, verbális, lelki vagy fizikai bántalmazásról. Az elmúlt időszakban Lovas Rozi, Molnár Áron, Szinetár Dóra, Gregor Bernadett, Balsai Móni, Hevér Gábor és mások is megszólaltak a témában, saját tapasztalatokról vagy a szakma felelősségéről beszélve. Korábban Sárosdi Lilla kiállása indított el olyan párbeszédet, amelynek hullámai máig érezhetők. Különböző emberek. Különböző történetek. Különböző világlátás. És éppen ebben rejlik a lényeg. Az abúzus nem világnézeti kérdés.

Az abúzus súlyát nem az határozza meg, hogy hol történik, kit érint, vagy milyen szakmai, emberi, világnézeti különbségek választanak el bennünket egymástól. Az emberi méltóság tisztelete közös alap kell, hogy legyen – olyan mérce, amely minden színházban, minden társulatban és minden alkotói közösségben ugyanazt jelenti.

A megalázás, a félelem és a kiszolgáltatottság mindenkit egyformán sebez. Éppen ezért az ilyen helyzetek megítélésében sem lehet különbséget tenni: ugyanazzal a figyelemmel, felelősséggel és következetességgel kell fordulnunk minden érintett felé.

Ebben nem lehetnek kivételek. Csak emberek, akiknek a méltósága egyformán fontos.

A Magyar Teátrumi Társaság eddig is következetesen azt képviselte, hogy minden olyan esetet, amelyben felmerül az abúzus vagy a hatalommal való visszaélés gyanúja, komolyan kell venni.

Az érintetteket meg kell hallgatni, a körülményeket fel kell tárni, a tényeket meg kell ismerni, és ahol felelősség állapítható meg, ott annak következménye sem maradhat el. Ezt képviseltük korábban, és ezt fogjuk képviselni a jövőben is.

Ugyanilyen fontosnak tartjuk azonban, hogy a nyilvánosságban megfogalmazott vád önmagában ne váljon ítéletté. Az áldozatok védelme, a megszólalók komolyan vétele, az ártatlanság vélelme és a tisztességes vizsgálat nem egymással szemben álló követelmények.

Ugyanannak a felelős szakmai magatartásnak a részei.

A színházi világ hierarchikus közeg. Mindig is az volt. Rendező és színész, mester és növendék, igazgató és társulati tag között szükségképpen létezik alá-fölérendeltség. De a művészi tekintély nem jelenthet korlátlan hatalmat. A próbaterem szabadsága nem adhat felmentést a másik ember méltóságának megsértésére. És sem a tehetség, sem az életmű, sem a szakmai rang nem írhatja felül azokat a határokat, amelyek egyik embert a másiktól elválasztják. Talán ideje, hogy a magyar színházi szakma ne csak akkor beszéljen minderről, amikor már megtörtént a baj.

Közös szakmai minimumra van szükségünk.

Olyan alapelvekre, amelyek nem egy-egy botrány nyomán születnek, és nem változnak attól függően, hogy éppen kiről van szó. Olyan eljárásrendre, amely egyértelművé teszi, hová fordulhat az, akivel szemben átléptek egy határt, hogyan vizsgálható ki egy bejelentés tisztességesen, és milyen garanciák illetik meg az ügy valamennyi érintettjét.

Ehhez azonban beszélnünk kell egymással.

Ezért a Magyar Teátrumi Társaság párbeszédre és közös munkára hívja a magyar előadóművészeti élet szakmai és érdekképviseleti szervezeteit, intézményeit, alkotóit, valamint mindazokat, akik az elmúlt években felemelték szavukat az abúzus ellen.

Nem szükséges mindenben egyetértenünk. Nem kell ugyanazt gondolnunk a színházról, a kultúrpolitikáról vagy akár az ország dolgairól. Nem kell ugyanarra szavaznunk. Nem kell ugyanazokat a közéleti ügyeket képviselnünk. A színházi élet sokszínűsége természetes – és jó, hogy az. De vannak kérdések, amelyekben nem húzódhat közöttünk politikai választóvonal. Az emberi méltóság ilyen.

Ezért kezdeményezzük, hogy a szakmai szervezetek közösen kezdjenek munkát egy, a magyar előadó-művészeti terület egészére alkalmazható szakmai ajánlás és eljárásrend kialakításán az abúzus megelőzésére, jelzésére és kivizsgálására. Beszéljük meg közösen, hol húzódnak azok a határok, amelyeket sem rendezői módszerre, sem művészi szabadságra, sem intézményi hierarchiára, sem egy nagy életműre hivatkozva nem lehet átlépni.

Teremtsünk olyan közeget, amelyben egy pályakezdőnek nem kell választania a hallgatás és a pályája között. Ahol egy társulati tag tudja, hogy van kihez fordulnia. Ahol a bejelentés nem jelent automatikus ítéletet, de a hallgatás sem söpri a szőnyeg alá a történteket. És legyen bátorságunk ugyanazzal a mércével mérni mindenkit.

Mert hiteltelenné válik minden kiállás az abúzus ellen, ha csak akkor vagyunk érzékenyek rá, amikor az eset a velünk szemben álló közösségben történik. Ha egy történet súlyát az határozza meg, hogy politikailag kényelmes-e beszélni róla, akkor az áldozat helyét előbb-utóbb átveszi a politika. Ezt nem engedhetjük.

A színház története tele van nagy mesterekkel, nagy egyéniségekkel, szenvedélyes próbákkal és olykor kegyetlen alkotói módszerekkel. Sokáig természetesnek fogadtunk el olyan mondatokat, gesztusokat és helyzeteket is, amelyeket ma már másként látunk. Nem azért, mert a színház gyengébb lett. Hanem mert közben talán többet tanultunk az emberi méltóságról.

A színházban estéről estére történeteket mesélünk emberekről. Szeretetről, hatalomról, kiszolgáltatottságról, árulásról, felelősségről. Furcsa volna, ha mindazt, amit a színpadon olyan pontosan felismerünk, a saját falaink között nem akarnánk észrevenni.

Ezért hívunk most minden szakmai szervezetet közös gondolkodásra.

Ne egymás ellen. Ne egy újabb kulturális vagy politikai vita kedvéért. Hanem azért, hogy egyszer eljuthassunk oda, amikor egy fiatal művésznek már nem azt mondjuk: „ilyen a színház”.

Hanem azt: „A színház: Tér a művészetnek, biztonság mindannyiunknak.”

Magyar Teátrumi Társaság

A találkozón egy olyan hosszú távú partnerség alapjairól is egyeztettek, amelybe Siklós kulturális és oktatási intézményeit is aktívan bevonnák. A cél, hogy a két város kulturális kapcsolatai tovább erősödjenek, és a közös gondolkodásból konkrét programok és új lehetőségek szülessenek.

A kultúra összeköt bennünket, és a térség kulturális, oktatási intézményeinek együttműködésével még több ember számára válhat elérhetővé a színházi élmény.

A siklósi találkozó reményeink szerint egy tartalmas, hosszú távú és mindkét fél számára értékes együttműködés kezdete - írták a beszmolóban.

A Pécsi Nemzeti Színház 2025-ben kinevezett operaigazgatója, Kocsár Balázs nem kis feladattal találta szemben magát érkezésekor: a teátrum 130. évének jubileumi előadását, a nagyszabású Erkel-művet, a Bánk bánt kellett színre vinnie. Már itt feltűnő volt, hogy több szereposztásban, fővárosi és határon túli magyar művészekkel muatatták be az operát, amelynek felvételét a közelmúltban az M5 is műsorára tűzte. Ezt a szemléletet követte az Árgyélus királyfi is, amely a közelmúltban debütált. Az előadás mind a házi bemutatón, mind a hivatalos premieren nagy sikert aratott a közönség körében.

Kocsár Balázs már tavalyi nyilatkozatában arra utalt, hogy az igényes, színvonalas zenei műveket a közönség számára befogadható, szerethető módon kívánják feldolgozni, a repertoárt pedig frissíteni törekednek. 

A szeptember 6-án bemutatott Árgyélus királyfi Tóth Péter zenéjével határozottan friss színt hozott a pécsi komolyzenei életbe. A Pécsen is oktató alkotó műve ugyanis olyan energiákat mozgat meg, hogy vájtabb fülek mellett a zenés színház iránt egyelőre fenntartásokkal viseltető hallgatók is azon kaphatják magukat, hogy együtt jár kezük-lábuk a muzsika ritmusával, egy-egy dallamot már magukban dúdolva követnek.

Kifinomult, harmonikus, ugyanakkor fülbemászó zenét hallhatott a közönség, amely helyenként egy-egy közismert filmzenei párhuzam felé is kikacsint, ám ezt is ízléses, könnyed formában. Daljáték, amelyet prózai párbeszédek is tarkítanak – a nézők számára ez is követhetőbbé teszi a cselekményt.

Az előadáshoz készült 130 jelmez és a stilizált, mégis meseszerű díszlet elősegíti, hogy a látvány sem maradjon el a hallottaktól. Az ismert magyar népmesét alapul vevő darab történetét árnyalja, hogy itt végül a női főhős ránt kardot, hogy leszámoljon az őt fogva tartó sötét erőkkel.

Ami pedig a zenén túl különösen kiemelkedőnek mondható, az a számos tehetséges fiatal, határon túli énekest is felsorakoztató művészgárda, akik láthatóan örömmel és lelkesedéssel mutatkoztak be Pécsen.

A pécsi tehetségek mellett ifjú vendégművészek az Árgyélus királyfi csapatában

A teljesség igénye nélkül kiemelve: a felvidéki Mórocz Virág mellett Csörgeő Luca, budapesti zeneakadémiai hallgató énekli Tündér Ilona szerepét. 

Az újvidéki bariton, Kiss Tamás a mesebeli birodalom királyaként, az erdélyi születésű András Gábor Róbert tenor Árgyélus szerepében hallható, a pécsi közönség számára bizonyára nem ismeretlen Bergovecz Dávid mellett.

Bita Boglárka bár Szegeden dolgozik, Pécsen született és tanult, ő Hunyadi Donatellával kettős szereposztásban játssza Mária szerepét.

Zordánia uralkodóját a Pécsen végzett, Kecskeméten (is) éneklő, számos nemzetközi produkcióban bemutatkozó Németh-Nagy Johanna és a pécsi társulat elismert művésze, Váradi Marianna formálják meg.

A rendező pedig a Hamupipőkéből már ismert, horvát Nina Kleflin, aki úgy tűnik, ezúttal is megtalálta a közös hangot – és nyelvet – a társulattal.

Nagyban hozzájárul a sikerhez a zenét tolmácsoló Pécsi Szimfonietta és a Pécsi Nemzeti Színház Kibővített Énekkara, továbbá a Pécsi Mátyás Király Utcai Általános Iskola, a Szent Mór Iskolaközpont, valamint a Pécsi Bártfa Utcai Általános Iskola Gyermekkórusa

A történet néhány mókás momentum mellett a földről felemelkedve repülő színészeket, óriásbábos jelenetet és mozgalmas táncos pillanatokat is kínál a nézőknek. Bizonyítva – látványos erőbedobással, ám korántsem erőltetetten –, hogy egy kétórás játékidőt meghaladó meseopera / daljáték játékideje is könnyedén elröppenhet, s hogy van helye a varázslatnak, a tündérmeséknek, talán nem is csak a gyerekek számára.

Tóth Péter Árgyélus királyfi című művét tíz évvel ezelőtt már bemutatták Szegeden, most azonban egy sok szempontból átdolgozott, új változat kerül színpadra Pécsen. 

– A szegedi előadás annak idején nagyon sikeres volt. Milyen visszajelzéseket kaptak a közönségtől?
– Harminckét előadást ért meg ott a daljáték, Csongrád megye akkori hat- és tizenkét éves gyermekei gyakorlatilag mind látták, és rendkívül pozitív volt a visszajelzés. Tátott szájjal hallgatták, ami a legnagyobb csoda egy zeneszerzőnek. Pécsen is az volt a célunk, hogy igazi operaélményt adjunk, ebben ne alkudjunk meg. Igazi zenekart hallhatnak, igazi áriákat, duetteket, ördögöket, tündéreket. Egy varázsvilággal várjuk őket: fontosnak tartom, hogy ha most találkoznak először ezzel a műfajjal, akkor pozitív élmény maradjon meg bennük: hogy az opera egy jó dolog. Bízom benne, hogy ha annak idején sikert aratott a szegedi gyerekeknél, akkor a pécsiek is szeretni fogják.

– Milyen korosztályt szólíthat meg leginkább a pécsi előadás?
– Úgy látom, a nyolc–tizenkét éves korosztály élvezheti leginkább. Azonban, mint minden gyerekdarabnál, ügyeltünk rá, hogy a felnőttek is élvezzék. Mindenkinek nyújtunk nézni-, látni-, hallgatnivalót, elgondolkodnivalót. Szerintem az a jó gyerekdarab, ami mindenkinek szól.

– Az előadás ismertetőjében úgy fogalmaz, komponáláskor egy „tündérvilág lebegett” a szeme előtt. Hogyan fogalmazná meg a legfőbb alkotói törekvését?
– Az volt a szándékom, hogy élvezetes zene és előadás szülessen, amelyben nincs semmi túlgondolva, mégis van mélysége. Nem akartunk mindenáron modernek lenni: azt szeretnénk, hogy a jók igazán jók legyenek, a rosszak pedig rosszak, hiszen a világ úgy teljes, hogy van benne jó és rossz is, egyiknek sincs értelme a másik nélkül. Gyakorlati szempontból rövid számokat és jeleneteket írtam, hogy a gyerekek figyelmét végig lekössük. Nincsenek öt–hat perces, öncélú áriák, hanem mindig történik valami. Szerencsém van, mert Nina Kleflin rendező friss szemmel nyúlt a darabhoz, és mélyen kiaknázta a benne rejlő lehetőségeket és mondanivalót.

– Milyen zenei világ fogadja az előadás hallgatóságát?
– Egységes zenei stílus, amely időnként kitekint más zenei irányzatok felé is, de soha nem öncélúan, hanem a történetmeséléshez kapcsolódva. Nem akarom lelőni a poént, aki eljön, hallani fogja. A daljáték egy reményeim szerint rám jellemző tonális zene, amely minden pillanatban követhető, s kapaszkodót tud nyújtani a hallgatónak. Mindemellett azért az egyes karaktereknek van egy sajátos zenei világa: az ördögöknek éppúgy, mint Mortadellának, a gonosz királynőnek – ezekre idővel ráismerhet a közönség.

– Miért éppen az Árgyélus királyfi történetét választotta?
– Mindenképp egy magyar, akkor még kevésbé feldolgozott mesét szerettem volna. Olyan történetet, amelynek van kellő számú szereplője, mondanivalója, és színpadra is alkalmas. Az Árgyélus ráadásul egy általános érvényű, egyetemes történet: megjelenik Vörösmarty Csongor és Tündéjében, bizonyos fokig Mozart Varázsfuvolájában, és a horvát rendezőnkkel beszélgetve az is kiderült, hogy náluk is létezik egy hasonló változata. Ez pedig azt jelenti, hogy olyan történetről van szó, amely mindenkit meg tud szólítani.

– Úgy látom, szívügye, hogy a látvány, a hangzás és a mondanivaló tekintetében is ízig-vérig tündérmese kerüljön a színpadra.
– Már az elején azt kértem, hogy ne modernizáljuk a történetet, ne egy fekete dobozban játszódjon, hanem valódi tündérmese legyen. Ez persze rengeteg jelmezt és díszletet igényel, ezért különösen hálás vagyok a színház vezetésének, hogy ez megvalósulhatott. Több mint százharminc jelmez készült az előadáshoz! Egészen kivételesen pazar látványvilág fogadja majd a gyerekeket, ráadásul a Nagyszínházban. Számomra fontos, hogy őket ugyanolyan komolyan vegyük, mint a felnőtt közönséget. Lesznek csodák, óriások, sárkányok és repülő szereplők is – már önmagában a látványért is érdemes eljönni.

Harmonikus látvány és zenei világ fogadja az Árgyélus királyfi nézőit

– A darab tudatosan a szépséget, a harmóniát és a tonalitást választja. Ez ma akár művészi állásfoglalásnak is tekinthető?
– Szembemegy mindennel, ami ma sokszor elvárásként jelenik meg a művészetben, és én ezt vállalom. Egy pillanatig sem szégyellem. Nyilván a szépnek és a csúnyának is megvan a helye a világban, de azt gondolom, egy tündérmesét csak szépen lehet elmesélni. A tonalitás pedig olyan, mint a gravitáció: szükségünk van rá, hogy tudjuk, hol van a lent, mert ahhoz képest van fönt. Kell egy kapaszkodó a hangok világában. Ha nem tudjuk követni a zenét, elveszítjük az érdeklődésünket, és elkezdünk unatkozni. Onnan pedig már nagyon nehéz visszahozni egy közönséget.

– A szereposztásban pécsi művészek és vendégek, ifjú tehetségek is helyet kaptak. Köztük olyan, az opera világában kevésbé jártas nézők számára is ismerős névvel találkozhatunk, mint Hunyadi Donatella. Hogyan állt össze a csapat? 
– Pécs szerencsés helyzetben van: itt az egyetem, a Pannon Filharmonikusok, közel a horvát határ, de Románia és a Felvidék is elérhető távolságban. Így a szereplők között vannak felvidéki, kolozsvári, erdélyi és horvát művészek, egyetemi hallgatók, valamint a színház kiváló művészei is. Az előadás egy nagy összefogás eredménye, és rengeteg fiatal tehetség kap benne lehetőséget, akár főszerepben is. Kocsár Balázs operaigazgató kimondott célja, hogy új tehetségeket fedezzünk fel. És meg kell mondjam, Hunyadi Donatella nálunk nem „celeb”, hanem kiváló énekművésznő, aki végtelen alázattal és hihetetlen professzionalizmussal dolgozik. Azt gondolom, hogy mindenki jó a darabban, nincs gyenge láncszem. A kórus is remek munkát végez.

– Mit szeretne, hogy a közönség – különösen a gyerekek – magukkal vigyenek az előadásból?
– Hogy „lám, lám, az opera egy jópofa dolog!”, és nem kell attól megijedni, hogy beszéd helyett énekelnek a művészek. Ha ezen túltesszük magunkat, akkor az opera egy csodálatos műfaj. Gondoljunk bele:  egyszerre színház, zene, képző- és táncművészet, vagyis valódi összművészeti élmény. 
 

Hunyadi Donatella, akiről Tóth Péter, az Árgyélus királyfi zeneszerzője korábban úgy fogalmazott, „nálunk nem celeb, hanem kiváló énekművésznő”, a magyar dal napja alkalmából lépett fel a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Ezt követően arról beszélgettünk vele, miért jelent számára különleges fordulópontot a pécsi időszak, hogyan találta meg a helyét az operaszínpadon, és miként építi tovább énekművészi pályáját. 

– Nemrég a magyar dal napi koncerten énekelt Pécsen, előtte az Árgyélus királyfiban debütált, hamarosan új darabban lép színpadra. Hogyan tekint pályájának e pécsi fejezetére?  

– Ennyire összetett operaprodukcióban, ilyen professzionális és szerető közegben ez az első élményem. Különösen nagy dolog számomra, hogy szólistaként, egy kisebb főszerepben léphetek színpadra. Jelenleg a Zeneakadémia opera mesterképzésének másodéves hallgatója vagyok. A tavalyi operavizsgánkat meghallgatta Kocsár Balázs, a Pécsi Nemzeti Színház zenei vezetője, néhány héttel később pedig felkért Mária szerepére az Árgyélus királyfiban. Nem sokkal később a Pillangókisasszony Suzukijára is felkért. Amikor felhívott, annyira váratlanul ért a lehetőség, hogy örömömben sírva fakadtam. Azonnal felhívtam a tanáromat, Kovácsházi Istvánt is, és azt kérdeztem tőle: „Nem lesz ez túl korai, Tanár úr? Meg fogom tudni csinálni?” Azt mondta: igen, de legyek alázatos a zene és a szakma iránt, és dolgozzak, gyakoroljak, fejlesszem magam. Én pedig azóta is ezen vagyok. Nagyon sűrű időszak ez a Zeneakadémia mellett, de hatalmas megtiszteltetés a Pécsen kapott lehetőség.

– A közönség már korábbi médiaszereplésekből is ismerheti, több műfajban bemutatkozott az elmúlt években. Közben viszont már régóta készült az opera- és énekművészi pályára. Nekem úgy tűnik, most megérkezett, otthonra talált a színházi munka során. Mikor érkezett el a felismeréshez, hogy ez lesz az igazi út?

– Ez teljes mértékben így van. Számomra Pécs tette fel az i-re a pontot. Korábban is többféle zenei területen kipróbáltam magam: szerepeltem operettgálákon, számos templomi koncertet adtam. 

Azonban az Árgyélus királyfi próbafolyamata alatt éreztem meg igazán, hogy ez az a színházi közeg, ahol a helyemen vagyok. Nagyon sokat jelent, hogy fiatal és tapasztalt művészekkel, karmesterekkel, rendezőkkel dolgozhatok együtt. Ekkor fogalmazódott meg bennem igazán, hogy ezen kívül már nem szeretnék mást csinálni.

 Persze minden, ami korábban része volt az életemnek, továbbra is én vagyok, de most azt érzem, hogy igazán a helyemen vagyok. 

– Hogyan élte meg a munkát az Árgyélus királyfi csapatával?

– Mindenkitől tanultam valamit, szakmailag és emberileg is. Még soha nem találkoztam ilyen szerető, befogadó és pozitív közeggel. Együtt sírtunk, együtt nevettünk. Tizenkét napig, egészen a premierig gyakorlatilag össze voltunk zárva a színházban. Nem szoktam ennyi időre távol lenni a családomtól, most viszont végig Pécsen maradtam. Azt hittem, hosszú időszak lesz, mégis nagyon gyorsan elrepült. Igazán jó kapcsolat alakult ki mindenkivel, és ha volt is félreértés, mindent meg lehetett beszélni. Úgy érzem, bárkire számíthatok. Nagyon sokat tanultam tőlük, többek között alázatot a zene és az emberek iránt. Nem tudok elég hálás lenni.

– A Pillangókisasszonyban Suzukit alakítja majd, amely egy mezzoszoprán szerep. Miként tekint erre a feladatra?

– Óriási megtiszteltetés, hogy Puccini operájában olyan énekesekkel dolgozhatok együtt, mint Boncsér Gergely, Ferenczy Orsolya, Kim-Koo Hanna, Álvaro Zambrano, Bognár Szabolcs és Geiger Lajos. Suzuki szerepének hangi és énektechnikai megformálásán sokat dolgozunk, de számomra a karakter megragadása jelenti az igazi kihívást. Rengeteg előadást megnéztem, kétszer láttam a Pillangókisasszonyt a Magyar Állami Operaházban, mindkét szereposztással, és figyeltem a Suzukik minden mozdulatát. Többnyire idősebb, tapasztaltabb énekesek alakítják ezt a szerepet, ezért is óriási kihívás – de éppen ez motivál. 

– Milyen személyiség Suzuki?

– Nagyon tapasztalt, sokat látott, okos, dörzsölt és rafinált, ugyanakkor jószívű és visszafogott karakter. A szolgálólány szerepe mellett végig ott van Pillangó mellett, fizikailag és lelkileg is. Suzuki és Pillangó között szerintem egyszerre van testvéri és baráti kapcsolat. Majdhogynem a főhős fájdalmát is teljesen magamra kell vennem. Ez érzelmileg nagyon megterhelő, de mindent meg fogok tenni azért, hogy olyan előadás szülessen, amilyet Kocsár Balázs és Juronics Tamás elképzeltek.

– Mezzoszoprán hangfajban énekel. A nagy női operaszerepek között talán a szoprán a gyakoribb, de közben egy olyan ikonikus karakter, mint Carmen, éppen mezzoszoprán. Mit ad ez a hangfaj, milyen különleges lehetőségeket rejthet? Sokan egyfajta merészséget, határozottságot társítanak hozzá.

– Egyetértek azzal, hogy bizonyos értelemben vagányságot és egyediséget is jelenthet. A barátnőim és a kollégáim nagy része csodálatos szopránénekesnő, imádom őket hallgatni,  néha vágyakozom is az ő hangszínükre, de valójában nagyon szeretem a mezzoszoprán mivoltomat. Nekem ezt az adottságot szánta a Jóisten, és soha nem cserélném el semmi másra. A lehetőségek tárháza szerintem egyáltalán nem kisebb. 

Nagyon sok Rossini-opera van például, amelyekben mezzoszoprán a főszereplő. 

Érdekesség, hogy sok izgalmas „nadrágszerepet” is énekelhetünk, például Cherubinót vagy Orlovskyt – ezek eredetileg férfi karakterek. 

Talán ezek miatt is tűnhet vagányabbnak, illetve valóban ritkább.

Hunyadi Donatella hangját hamarosan a Pillangókisasszonyban is hallhatjuk 

– Milyen tervekkel készül a jövőre nézve?  

– Nem vagyok az a típus, aki mindent előre megtervez, inkább mindig a következő lépésre koncentrálok.  Most az a legfontosabb, hogy minden koncerten és előadáson a lehető legjobban teljesítsek. Hamarosan a Magyar Zene Házában és a Pesti Vigadóban is énekelek, majd visszatérek Pécsre próbálni, s jönnek az Árgyélus királyfi és a Pillangókisasszony előadásai, illetve a Zeneakadémián is fontos vizsgák várnak rám. Ez önmagában sem kevés erre az évre, persze, ha jönne egy új lehetőség, valószínűleg nem mondanék nemet – hajlamos vagyok sok feladatot vállalni. Szerencsére nagyon jó tanáraim, mestereim és egy támogató családom van. Annak is örülök, ha egy kisebb szerepet kapok meg, nyilván a húszas éveimben járva nem rögtön Carmenre vagy Delilára pályázom, de mindent meg fogok tenni, hogy egyszer eljuthassak odáig. Ha pedig Isten is úgy akarja, akkor megtalálnak majd azok a szerepek, amelyeknek még meg kell találniuk.

Kajdi Csaba, azaz Cyla, mára jóval több lett mint közismert médiaszemélyiség: egyfajta kultúr-influenszerré vált, aki sajátos humorral, öniróniával és mély tartalommal vezeti be közönségét a művészet, a történelem és az emberi sorsok világába - írja az E78.

Hét évvel ezelőtt találkozott Barki Gergely művészettörténésszel, a szakmában és a médiában is ismert „képvadásszal”. Barki az Artmagazin hasábjain tárta fel Cyla felmenőinek drámai, sokszor megrázó, máskor egészen elképesztően mulatságos családtörténetét.

E beszélgetés most élőben kel életre, gazdag vetített képanyaggal kísérve.

Az este során szó lesz:

– kollaboráló franciákat kijátszó meneküléstörténetekről és a holokauszt veszteségeiről

– váratlan felfedezésekről, elveszett és megtalált műalkotásokról

– egy nagymamáról, aki Párizsban, a Montmartre-on nyitott galériát

– egy nagypapáról, Bálint Rezső festőművészről, aki Modiglianival osztotta meg műtermét

– a családi barátról, Czóbel Béláról és más világhírű művészekről

Felbukkannak Modigliani, Delaunay, Derain, a világhírű kubista szobrász Csáky József, fotók André Kertésztől, valamint festmények, szobrok, grafikák, sőt egészen váratlan tárgyak is – művirágok, díszgombok, bakelitékszerek.

A másfél órás, sziporkázó beszélgetés nemcsak egy különleges család históriáját tárja fel, hanem a 20. századi Magyarország és Európa eseménydús történelmét is megidézi.

Mindezt azonban nem száraz előadásként, hanem parázs, humorral és iróniával átszőtt beszélgetésként, ahol helyet kap bulvár, haute couture, titkos szerelmek, megfejtetlen rejtélyek és a művészet legmagasabb – és legsötétebb – megnyilvánulásai is.

Erkel Ferenc Bánk bánja a magyar operairodalom egyik legjelentősebb alkotása: a hűség, a hazaszeretet és a hatalom konfliktusainak időtlen drámája. A Pécsi Nemzeti Színház közönsége ráadásul kivételes változatban találkozhatott a művel: olyan zenei anyag szólal meg előadásunkban, amely közelebb áll Erkel eredeti elképzeléséhez, mint a hosszú évtizedeken át játszott, 1930-as átdolgozás.

A produkció alapjául egy, Erkel által összeállított partitúra szolgált, amelyet a Zenetudományi Intézet tett újra hozzáférhetővé. Ez a hiteles zenei anyag lehetőséget ad arra, hogy a mű finomabb, bel canto gyökerű arca is megszólaljon – szemben a 20. században kialakult monumentális hangideállal.

A karmester, Kocsár Balázs Liszt Ferenc-díjas, Érdemes és Kiváló művész értelmezésében Erkel nem radikális forradalmár, hanem szintetizáló géniusz: a bel canto, a francia nagyopera és a német romantika elemeit ötvözi a magyar zenei hagyománnyal – palotással, verbunkossal, népies dallamvilággal.

A nagyszabású produkciót Fejes Szabolcs rendezte, Kocsár Balázs vezényletével. Az előadásban társulatunk művészei mellett neves vendég magánénekesek működnek közre, a zenei megszólalásról pedig a Pannon Filharmonikusok, valamint a Pécsi Nemzeti Színház Kibővített Énekkara gondoskodik. A produkcióban a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum növendékei is közreműködnek.

Különösen nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy ezt a különleges produkciót most az ország televíziós közönsége is láthatta. Egy színházi előadás országos televíziós rögzítése és műsorra tűzése önmagában is jelentős szakmai esemény: az előadás így nemcsak megőrződik, hanem olyan nézőkhöz is eljuthat, akiknek nem volt lehetőségük személyesen ellátogatni a Pécsi Nemzeti Színházba.

Ennek részeként a közelmúltban mintegy 200 négyzetméternyi vadonatúj szőnyegezés készült el a karzatra vezető lépcsősorokon. A felújítás nemcsak esztétikai szempontból jelent előrelépést, hanem a nézők biztonságosabb közlekedését is szolgálja.

Augusztus 12-én megújította együttműködési megállapodását a Pécsi Nemzeti Színház és a Pécsi Tudományegyetem. A dokumentumot a PTE Rektori Kabinet Szenátusi Tanácstermében Prof. Dr. Fábián Adrián, a Pécsi Tudományegyetem rektora és Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója írta alá.

A tavaly elindított együttműködés első évének tapasztalatai megerősítették, hogy érdemes tovább építeni a két meghatározó pécsi intézmény kapcsolatát. A partnerség egyik fontos eleme a PTE-bérlet, amely az évad kiemelt előadásaira kínál kedvezményes színházlátogatási lehetőséget az egyetem oktatóinak és munkatársainak.

Pécs kulturális és egyetemi élete egymást erősíti: közös érdekünk, hogy minél több fiatal számára váljon természetessé a színházba járás, és hogy az egyetemi évek alatt kialakuló kulturális kötődés hosszú távon is megmaradjon.

A megállapodás aláírásával egy időben a Pécsi Tudományegyetem a Pannon Filharmonikusokkal fennálló együttműködését is megújította. A dokumentumokat Prof. Dr. Fábián Adrián rektor, Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója, valamint Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója látta el kézjegyével.

Örömmel folytatjuk a közös munkát a Pécsi Tudományegyetemmel – azért, hogy az egyetem és a színház még közelebb kerüljön egymáshoz, és ezáltal Pécs kulturális közössége is tovább erősödjön.

Fotó: PTE

A magyar népmesék egyik legszebb története most lenyűgöző zenével, látványos színpadi világgal és varázslatos kalandokkal elevenedik meg a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán. Pomedória és Zordánia mesebeli birodalma, tündérek, boszorkányok, aranyalmák és a mindent legyőző szerelem várja a nézőket egy olyan előadásban, amely a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt elvarázsolja.

A tavalyi Hamupipőke alkotói – Nina Kleflin rendező, Horesnyi Balázs díszlettervező és Vanja Ciraj jelmeztervező – ezúttal is egy különleges, látványos mesevilágot álmodnak a színpadra.

Fontos! Az Árgyélus királyfi bemutatója nem része a Nagyszínházi klasszikus bérletnek, ezért erre az előadásra külön jegy váltása szükséges.

Ne maradjanak le évadunk legvarázslatosabb nyitányáról!
Jegyek augusztus 12-től kaphatók ONLINE már kaphatók! https://pnsz.jegy.hu
Az előadásról bővebben: https://www.pnsz.hu/szindarab/argyelus-kiralyfi/531

Találkozzunk szeptember 6-án, 17 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban!

• Hogyan alkalmazkodik a természet a kihívásokhoz és hogyan alkalmazkodunk mi?
• Melyek a mi saját „forró témáink” idén nyáron?
• Mik segítik a természetet és bennünket az alkalmazkodásban?
• Ki tudunk-e együtt virágozni? Mi lesz az idei év termése?

A foglalkozást Soós Viktória pszichológus és Amrein Ildikó, a Zsályakert megalkotója vezetik, egy különleges helyszínen, Hosszúhetényben, ahol a résztvevőket nem csupán beszélgetésre, de közös gyógynövény-labirintus bejárására és tájművészeti alkotásra invitálják.

A foglalkozás a Gondolkodj Zöldben Egyesület „Healing Nature and Mind Through Land Art” című projektjében jön létre. Az egyesület célja ökopszichológiai és kreatív alkotó módszerekkel tudatosítani, hogy bolygónk és saját egészségünk, jóllétünk ezer szálon függnek össze.

A foglalkozás ingyenes, előzetes regisztráció szükséges. A létszám legfeljebb 20 fő ezért érdemes minél hamarabb jelentkezni. Némi inni- és harapnivalót biztosítunk!

Helyszín: Hosszúhetény, Zsályakert

A nézőtér nem székes elrendezésű: a buli ugyanúgy zajlik majd, mint egy felnőtteknek szóló álló koncert! Amíg várjuk a nyuszit:

Répamese (kb. 10-15 perc): interaktív rövid mese a Hamajdlesz Színház előadásában. Ha a Répamese alatt szívesen ülnétek: párnát hozni ér!

Még két ok, amiért érdemes velünk tartani:

Ajándék tombola mindenkinek! Az előadást sorsolással zárjuk: legyetek Ti a szerencsések, vigyétek haza a brandnyuszis meglepetések egyikét!

Minden résztvevő kérhet a jegye mellé egy nyuszifüles fejpántot, ami később is emlékeztet benneteket erre a nyáresti élményre.

Early bird jegy: 3 990 Ft/fő
Normál jegyár: 5 490 Ft/fő

Esőnap: 2026. augusztus 25.

Időpont: aug. 13. 18:45 - 19:45

Helyszín: Káptalan Kert

Ez nem túra vagy éjszakai teljesítményprogram lesz, hanem vezetett gyakorlatokkal kísért lassú séta. Megállunk, figyelünk, hallgatjuk az erdő esti életét, és teret adunk annak, hogy a természet ritmusa vezessen bennünket.

Mi ez?
Az erdőfürdő egy lassú, vezetett séta a természetben, amely segít lecsendesíteni az elmét, csökkenti a stresszt és feltölt energiával. 
Japánból indult módszer, amelyet ma már világszerte használnak testi-lelki egyensúly erősítésére. Klinikai kutatások bizonyítják, hogy csökkenti a szorongást, javítja a koncentrációt és támogatja az immunrendszert.

Mit kapsz a programtól?

• különleges esti élményt a Mecsekben
• találkozást az erdő éjszakai arcával
• mélyebb kapcsolódást a természethez
• nyugalmat, csendet és feltöltődést
• támogató, befogadó közösséget

Kinek szól?
Azoknak, akik kíváncsiak arra, milyen az erdő naplemente után. Akik szeretnének kiszakadni a hétköznapok zajából, és szívesen megtapasztalnák az éjszakai természet különleges hangulatát.

Szeretettel várlak akkor is, ha még soha nem vettél részt erdőfürdőn.

Amit hozz magaddal:
— kényelmes, zárt cipő
— réteges öltözet
— ivóvíz
— kullancsriasztó
— valami, amire le tudsz ülni vagy feküdni (pléd, párna)
— fejlámpa vagy zseblámpa (biztonsági tartalékként)

Részvételi díj:
Normál ár: 8 000 Ft / fő
Páros ár (barátnők, rokonok, párok, kollégák): 15 000 Ft / 2 fő

Időpont: júl. 29. 20:00 - 23:00

Helyszín: Mandulás Parkoló

Időtartam: kb. 2,5 óra
Séta hossza: kb. 2,5 km
Találkozó: Mandulás parkoló, Pécs
Maximális létszám: 8 fő

Jelentkezni a megadott linken található űrlapon, vagy a program hivatalos oldalán lehetséges.

A részvételi díj egy részét a 10 millió fa mozgalomnak ajánlom fel, ők ennyi fát terveznek elültetni Magyarországon a következő években.

A sétát Vágvölgyi Réka – természet coach, gyakorló erdőfürdő vezető tartja.

Szeretettel várlak egy különleges nyáresti találkozásra a telihold fényében.

Aix-en-Provence-ban 2025 júniusától 2026 februárjáig volt látható a Claire Vasarely életművét bemutató kiállítás. Ezt készítette elő az a kutatói munka, amelynek köszönhetően a művész életével és munkásságával kapcsolatos jelentősen bővültek. A pécsi kiállítás ennek a kutatásnak az eredményeire épül.

A Színekben élt élet című időszaki kiállítás különleges párbeszédet alkot a közeli JPM Vasarely Múzeum állandó tárlatával: Victor és Claire Vasarely művészete néhány száz méteren belül, egymást kiegészítve fedezhető fel – akár kedvezményes közös jeggyel is.

Művészi életút

Victor Vasarely felesége és alkotótársa, Spinner Klára 1909-ben született Budapesten. Családja divatházat vezetett Budapest belvárosában, így már fiatalon megismerkedett a textil-és divattervezéssel. Művészeti képzését a Műhelyben (Bortnyik Sándor „magyar Bauhausában” kapta), ahol későbbi férjével, Vásárhelyi Győzővel együtt reklámgrafikát, tipográfiát, fotómontázst tanult. Munkái több rangos budapesti kiállításon szerepeltek.

1931-ban követi Vasarelyt a franciaországi emigrációba. Együtt telepednek le Párizsban, az első években mindketten alkalmazott grafikai megbízásokból élnek. Összeházasodnak, két gyermekük születik. Klára önarcképeket, portrékat fest Vasarelyről, kettejükről, és már az 1930-as években textilterveket készít a lyoni selyemműhelyek számára.

A 2. világháború idején, Franciaország német megszállását követően két gyermekével együtt hosszabb időt tölt Magyarországon. Több népszerű budapesti lap számára készít divatrajzokat, ruhamodelleket, divattudósításokat és a párizsi életről szóló tudósításokat ír. Cikkeit saját, a budapesti és a párizs élet mindennapjait ábrázoló rajzaival kíséri.

1947-ben lép kapcsolatba a többszáz éves hagyományokkal rendelkező aubussoni kárpitszövő manufaktúrák egyikével: a François Tabard vezett műhely számára készít kárpitterveket, melyek témáit a középkori francia textilművészet ikonográfiája ihlette. 1948 és 1950 között tervei alapján tizenöt falikárpit készül a Tabard műhelyben. Ezekben az évtizedekben alkotja a figurális és a geomettikus formavilág egyesítésére törekvő gouache és tempera képeinek zömét is.

Az 1950-es évek közepétől felhagy önálló művészi munkájával, ideje és figyelme nagy részét családjának, férje támogatásának, az 1970-es évektől kezdve pedig a Vasarely alapítvány szervezésének és működtetésének szenteli.

A Pécsi Galériában bemutatásra kerülő, videóinstallációba rendezett digitális filmjei és animációi a látvány, az érzékelés és a valóság határait feszegetik. Ezek az alkotások valódi határátlépések a valós és a virtuális tér között, miközben képrendszereik izgalmas módon egyszerre utalnak a Bauhaus vagy éppen Vasarely vizuális nyelvére is. Kurátor: Fekete Valéria

Részletek: https://www.pecsigaleriak.hu/programok/palotai-gabor-possible-landscapes--lehetseges-tajak 

Amint a fesztivál honlapján írják: Havasi Attila utánozhatatlan humora és kedves abszurd zenék olyan sajátos állatokkal, mint a Szőrösszívű Szőregér, a Lila Gorilla, és a Hét Rét Görénye. 

Időpont: 2026.08.29. 19:00

Helyszín: Szamárfül Fesztivál | Pirogránit udvar

„Nem vagyok senki,

 nem tudok semmiről,

 csak hallom, hogy üt-ver,

 fejem fölött a szíved döngve döng.

 Várok sötétben,

 még semmit sem tudok,

 lebegve fürdök

 magzatvizedben magzatod.”

Mit tudunk önmagunkról? Milyen volt, amikor még semmit sem tudtunk? Milyen lesz, amikor már csak képek villannak fel, halványulnak, vagy épp felragyognak a múltból? Kinek az élete? Az övé? Mindannyiunké? Hiszen átéltük, úgy, mint ő. Vagy másképp?

Bereményi Géza előlép - írja az E78.hu. Minden egyéb, zene, zeneszerző és előadó csak a nyomában. A versek olykor levetik a zenét, és prózában szólalnak meg, kopogva, pőrén, ölelésnyi távolságra Somlai Margittól vagy Valóság nagybátyánktól, az elmúlt 60, valójában 80 évtől.

Bereményi Gézát különleges kapcsolat fűzi Für Anikóhoz. Erről így ír: „Szerencsémnek tartom, hogy évtizedek óta ismerhetlek és számíthatok rád, Anikó. Írhattam neked dalok szövegét és szerepeket. Ráadásul azt is, hogy családi leszármazásunkban is egyezünk, mert a lánytestvérem vagy apai vonalon, bár nem épp vérségileg, csakis árvaság tekintetében, amit első nézésre láttam a szemedből, hiába voltál éppen vidám. Mindig örülök neked, Szívem!”

Versek, dalszövegek, prózarészletek: Bereményi Géza

Zene: Cseh Tamás, Hrutka Róbert, Dés László

Az előadást szerkesztette: Fekete György

A részletes program itt érhető el.

A bemutatott munkák olyan vizuális helyzeteket teremtenek, amelyekben a tér nem adott struktúraként, hanem a tekintet, a mozgás és az érzéki tapasztalat által folyamatosan formálódó jelenségként jelenik meg.

A kiállítás a geometrikus absztrakció örökségét kortárs technológiai környezetben értelmezi újra: fény, ismétlődés, algoritmikus rendszerek és optikai elmozdulások segítségével kérdez rá arra, hogyan érzékeljük a valóságot, és milyen szerepet játszik a néző a kép létrejöttében. A Percepciós Terek a látást nem passzív befogadásként, hanem aktív, testi és időbeli tapasztalatként értelmezi.

Kiállító művészek:
Battha Gáspár ● Csízy László ● Gyenes Zsolt ● Dr. Harsányi Réka ● Kálmán Mátyás (mao) ● Katona Kati ● Kitzinger Gábor ● Kovács Ivó ● Kútvölgyi-Szabó Áron ● Nagy Krisztián és Molnár Csaba (NagyMolnár) ● Menyhárt Marcell ● Mihók Dóra & Váli Lívia ● Papp Pala László ● Szilágyi Csilla & Papp Pala László & Mindák Gergely

Kurátorok:
Fekete Valéria ● Heckler Krisztina ● Pusker Péter

A Lighthouse Egyesület 2020 óta egyesíti a fény kulturális és spirituális dimenzióit kutató művészeket és szakembereket. Küldetése, hogy Magyarországot a fénykultúra nemzetközi központjává tegye – megőrizve a tudományos és művészeti örökséget, miközben elősegíti az innovációt és az együttműködést a kortárs művészet és technológia területén.

Helyszín: m21 Galéria 

Időpont: 2026.07.02. - 2026.08.23.

Nyitvatartás: szerda-vasárnap: 11.00-18.00

Helyszín: E78 | Pirogránit udvar

Esőhelyszín: E78 | Koncertterem

A Cifra kémény lábánál, a hangulatos Pirogránit udvaron óriáskivetítőn pörögnek a kedvenc filmjeid - írja az E78.

Mozizni jó, kukoricázni ér! Hozd el a Pirogránit Kertmoziba kedvenc pattogatni való kukoricád, hogy az élmény teljes legyen. A mikrót mi biztosítjuk.

„Szól a rádió…” – Seattle-ben is. A megözvegyült építész Chicago-ból Seattle-be költözik, hogy távol legyen fájó emlékeitől. Egy ottani újságszerkesztő egy este betelefonálós műsort hallgat a rádióban, amiben egy kisfiú beszélget a műsorvezetővel, hogy új feleséget kerítsen az édesapjának. Sorsok találkozása az éterben… Tom Hanks és Meg Ryan második közös filmjében.

12 éves kortól ajánlott!

Helyszín: E78 | Pirogránit udvar

Amint az E78 idézi a zenészt:

„Óráink nagy részét azzal töltjük, hogy vágyainkat, céljainkat elérjük, de a végcél felé vezető úton rengeteg állomás követi sorban egymást. Ezeket kötik össze az intermezzók, a közjátékok, amikor még nem tudjuk, hogyan, mikor, miért, kivel utazunk majd tovább. Talán ekkor élünk igazán? Állunk a válaszút előtt, és ilyenkor van lehetőségünk gondolkodni, körbenézni. Megélni az adott pillanatot. Minden nap lezárásában ott rejtezik a következő nap fénye, lehetősége –  ahogyan a hétfőben a kedd, majd abban a szerda. Hogyan menjünk tovább az úton?  Nem tudjuk, csak egy biztos: soha nem lesz két ugyanolyan szerda. A problémák változnak, az út ugyanaz: előre! 

Mi csupán megpróbáljuk átvezetni a hétfőt keddre és így tovább...” (Oláh Dezső)

Helyszín: E78 | Pirogránit udvar

Esőhelyszín: E78 – Koncertterem

A Cifra kémény lábánál, a hangulatos Pirogránit udvaron óriáskivetítőn pörögnek a kedvenc filmjeid!

Mozizni jó, kukoricázni ér! Hozd el a Pirogránit Kertmoziba kedvenc pattogatni való kukoricád, hogy az élmény teljes legyen. A mikrót mi biztosítjuk - írja az E78.hu.

„Az a hadsereg, amelyik maga előtt hordozza a Frigyládát, legyőzhetetlen…" Indiana Jones – kevésbé ismert nevén Henry Jones, az ifjabbik – e történet által lett világszerte ismert és kedvelték meg százmilliók. A régészprofesszor kalandja az ószövetségi Frigyláda felkutatásáról szól – már ha létezik egyáltalán az ereklye. Ha viszont létezik, bizony előbb kell megtalálnia, mint a Frigyládát mohón kereső náciknak… Indiana Jones szerepében Harrison Ford, az alkotók: George Lucas és Steven Spielberg!

Helyszín: E78 | Pirogránit udvar

Esőhelyszín: E78 – Koncertterem

Képzeld el a cselló hangját, ahogy finoman száll a varázslatos nyári estében– hangulatos fényfüzérek alatt, stílusos szabadtéri környezetben, egy pohár roséval vagy proseccóval a kézben. Kalmus Felicián, Magyarország második legjátszottabb kortárs zeneszerzője (Klasszik Rádió) most egy igazán különleges szólóesttel érkezik: ez a LimonCello – Garden Party - írja ismertetőjében az E78.

Ez a koncert a nyár zenei esszenciája: Felicián saját szerzeményei mellett újragondolt popslágerek, filmzenék, klasszikus darabok és népdalok csendülnek fel – csellóra hangszerelve, friss, élvezetes, egyedi stílusban. A repertoárban helyet kapnak ikonikus olasz slágerek is, mint például a Felicità – mert mi más illene jobban egy igazi „LimonCello” estéhez? Ha egy elegáns, stílusos, tartalmas, mégis könnyed, felszabadult estére vágysz, semmiképp ne hagyd ki Felicián koncertjét.

A rendezvény családbarát – 14 év alatti gyermekek számára a belépés ingyenes.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzését követően a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1965 és 1977 között társulatunk meghatározó tagja volt. Tizenkét pécsi évada alatt klasszikus és modern darabok sokaságában formált emlékezetes női főszerepeket, művészi igényességével, sokoldalúságával és emberségével gazdagítva társulatunkat.

Pécsi éveit követően a Szegedi Nemzeti Színházban, majd a Békéscsabai Jókai Színházban folytatta pályáját, később pedig a Ruttkai Éva Színház művészeként is számos emlékezetes alakítást nyújtott. Színházi munkája mellett filmekben és televíziós produkciókban is rendszeresen szerepelt, egész életében hű maradva a hivatásához.

A Pécsi Nemzeti Színház közössége tisztelettel és hálával emlékezik egykori művészére. Őszinte részvétünket fejezzük ki családjának, hozzátartozóinak, barátainak és mindazoknak, akik ismerték és szerették.

A közönség a nagyszínpadi produkciók mellett intimebb kamaraszínházi előadásokat is láthat, a programban pedig olyan alkotók és együttesek szerepelnek, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a magyar táncművészetben. A XX. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó programja egyszerre nyújt lehetőséget a legfrissebb alkotói törekvések megismerésére és a műfaj sokszínűségének ünneplésére.

A fesztivál szeptember 10-én a Bozsik Yvette Társulat: A belső gyermek című előadásával, valamint a Feledi János-Feledi Project: Cseresznyéskert című produkciójával nyitja meg kapuit. A két eltérő alkotói világ találkozása mellett az est különleges eseménye, hogy a Cseresznyéskert szereplőjeként Kulka János a Nemzet Színésze, Kossuth- és Jászai-díjas ismét a Pécsi Nemzeti Színház színpadán látható – ez önmagában is kiemelkedő kulturális pillanat a jubileumi Tánctalálkozó programjában.

Szeptember 11-én a Győri Balett mutatja be A halál és a lányka című előadását, majd a Budapest Táncszínház Quattro Stagioni című produkciója következik. Az est a klasszikus zenei inspiráció és a kortárs mozgásnyelv különleges találkozását kínálja.

Szeptember 12-én a Magyar Állami Népi Együttes érkezik a Nagyszínházba Gyökerek és szárnyak című előadásával, amely a hagyomány és a megújulás kapcsolatát állítja középpontba. Ugyanezen az estén a Kamaraszínházban a Kovács Gerzson Péter – TranzDanz: Hermész, valamint a PB2 Company: Egy áttáncolt élet című produkciója látható. Egészen különleges csemege Tókos Attila Érdemes művész szólója és az Uhrik Teodóra a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt-díjas Érdemes művész, Prima-díjas életét és pályáját megelevenítő személyes hangú táncelőadás a művésznő főszereplésével.

Szeptember 13-án a Kamaraszínházban a Kulcsár Noémi Tellabor: Magam adom című előadása és a PB2 Company: Szeretők című darabja szerepel a programban. Az est középpontjában az emberi kapcsolatok, az identitás és az önfeltárás kérdései állnak. A Magam adom a QUIMBY dalaira készült.

A fesztivál zárónapján, szeptember 14-én az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat: Egy bolyongó lélek hamvai című előadását, valamint a PB2 Company Elveszett Egész című produkcióját láthatja a közönség. Az este későbbi programjaként az N. Szabó Sándor Teremben Lőrinc Katalin és Fehér Ferenc mutatja be MANGA-BALLET-PLAY című előadását, amely rendhagyó formanyelvével és különleges színpadi világával zárja a jubileumi találkozót.

A színházi előadások mellett idén is lesz TáncSzínTér a Színház téren Papp Viktor vezetésével, ennek részleteiről a későbbiekben a Tánctalálkozó honlapján tájékozódhatnak.

A XX. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó a Pécsi Balett és a Pécsi Nemzeti Színház koprodukciójában jött létre. Megvalósul a Nemzeti Kulturális Alap és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával.

Részletes információ: www.tanctalalkozo.hu |Online jegyvásárlás 2026. június 13-tól. www.pnsz.jegy.hu |  A Pécsi Nemzeti Színház Jegypénztárában 2026. augusztus 26-án 10.00 órától.

Lelkes Viki: Mi volt az a pillanat ebben az évadban, amikor először érezted: igen, most már tényleg ide tartozom?

BB: Az Illatszertár premierjén jött el az a pillanat. Ott azt éreztem, hogy egyensúlyban van a feladat nagysága a kapacitásommal, azzal amit elbírok. Nem voltam túlterhelve, de azért nem ráztam ki a kisujjamból a feladatot. Nagyon sok partnerem van az előadásban, mindegyikkel a cselekményt előrevivő párbeszédek, nagyon klasszul játszható helyzetek, és azt éreztem, hogy ez a darab mindenkinek tetszik, mindenkinek szívügye, hogy ez egy jó előadás legyen.

BBerci: Az Esőember premier kapcsán. Önmagában a bemutató fogadtatása is eufórikus élmény volt számomra, amit az is nagy mértékben fokozott, hogy az évadban a második bemutatóm által még több embert ismertem meg a színházban és még mélyebb lett a kapcsolatom a kollégáimmal. Az előadás utáni premier fogadáson elhangzott beszédnél fogott el a megérkezés élménye, amit csak a kollégáim, újdonsült barátaim elismerő pillantásai tudtak felülmúlni.

JB: Egészen hamar, talán már a PUF (A Pál utcai fiúk) főpróbáján. Először mutathattam meg magamat a kollégáimnak és nagyon jól esett, hogy utána többen is odajöttek hozzám, és gratuláltak. Ezek a pillanatok biztosan erősítették bennem a “megérkezés” érzését. Az ezt követő időszak pedig inkább arról szólt, hogy még jobban megismerjem az embereket.

L.V.: Mi az, amit évad elején még máshogy gondoltál a színházról?

BB: Nem gondoltam volna, hogy az, hogy néha nem tetszik az anyag, amivel dolgozunk, vagy nem konvergálunk jól a rendezőkkel, az ezt a társulatot csak még inkább összerántja, ahelyett, hogy széthúzná. Azt gondoltam, hogy egy ilyen feladattal nehezebben birkózik meg a csapat. Ehhez képest nagyon nagyszerű a közeg a kollégákkal. 

BBerci: Azt gondoltam hosszabb időbe telik majd, hogy beilleszkedjek a közösségbe. Szerencsére tévedtem. Tárt karokkal várt a társulat és a baráti, közvetlen fogadtatás az első pillanattól kezdve érezhető volt.

JB: Inkább úgy fogalmaznék, reménykedtem benne, hogy itt tényleg bíznak majd a fiatalokban és kíváncsiak lesznek ránk. Ezen reményem szerencsére beigazolódni látszik, persze ez nem kis százalékban rajtunk is múlik. 130 évnyi történelem vesz minket körül, ezeket a hagyományokat tisztelnünk kell, ezzel együtt pedig törekednünk kell egy jó és nemes értelemben vett megújításra, valamint új energiák becsatornázására. A Pál utcai fiúk sikere is részben ebben rejlik, nemcsak itt, hanem máshol is; jó energiákat tud felszabadítani és végtelenül aktuális. 

L.V.: Melyik szerepedet vinnéd tovább gondolkodás nélkül a következő évadba, ha rajtad múlna? 

BB: Asztalos úr. Gondolkodás nélkül. 

BBerci: Charlie Babitt az Esőemberből. Imádom játszani, mert az előadások által olyan ember lehetek, amilyen sohasem lennék. Izgalmas megtapasztalni milyen, amikor egy tőlem nagyon messze álló karakter bőrébe bújok és végigkísérem az ő lelki folyamatait a színpadon.

JB: Mindegyiket nagyon szívesen, nagyon izgalmas találkozások voltak. Ha egyet kellene mondanom, akkor Áts Ferivel biztosan találkoznék még jövőre. Szerencsére fogunk is.

L.V.: Mi volt az a pillanat, amikor először érezted igazán a közönség és közted lévő kapcsolatot?

BB: Éreztem már az első A Pál utcai fiúk alatt, azoknál a jelenteteknél, amikor Juhász Bencével játszom. Ott nagyon történik valami, amire úgy érzem, hogy reagál a közönség, egészen megváltozik az előadás légköre. Egyébként nem feltétlenül amiatt, mert hogy mi milyen színészek vagyunk, hanem a helyzet annyira más az addig látott helyzetekhez képest. Ott mindig valamiféle fordulat áll be a történetben, és ez érezhetően nagyon leköti a nézők figyelmét.

JB: Szerencsére mindegyik előadásban sikerült ezt valamelyest elérni. Bizonyos értelemben törekszünk is erre, hiszen a színház a nézőktől lesz “élő”. Szerencsés vagyok, mert olyan sok emlékezetes pillanat volt az elmúlt évadban, hogy emiatt inkább egyet se emelnék ki, nem lenne igazságos. Ami talán általánosságban elmondható, hogy a színházra szerencsére még mindig szükség van, és mint funkció, valóban működik.  A Pál utcai fiúk esetében abszolút látható, hogy a nézők számára a színházi élmény nem ér véget a tapsrenddel és függöny leeresztésével. Ezt már Pesten is tapasztaltam, de mindig meg tud lepni az a szeretet és érdeklődés, ami a színpadon kívül ér bennünket. Legyen ez akár egy-két jó szó a művészbejárónál, egy közös kép vagy aláírás. Ez talán azért is fontos mert közvetlenül tapasztalhatjuk meg, hogy az előadás milyen hatással volt a közönségre. 

L.V.: Ha egyetlen érzést kellene eltenned ebből az évadból későbbre, mi lenne az?

BB: Az a színész zenekarnak az első próbája. Ez egy pár hetes kezdeményezés, vagy lehet, hogy most már egy hónapos. Felmentem az igazgató úrhoz, hogy mit szólna hozzá, esetleg tud-e partner lenni abban, hogy legyen egy ilyen zenekar és hogy van-e esetleg itt a színházban olyan hely, ahol próbálhatnánk. Kaptunk egy termet, ami ruhatárként is funkcionál. Mi vagyunk hárman a törzse ennek a zenekarnak, és egy-egy számra, egy-egy vendégművész a társulaton belül beáll zenélni velünk.  És Zsolt nagyon támogatott minket abban, hogy minél hamarabb ezt meg is mutathassuk, hogy ne csak a saját magunk szórakoztatására zenéljünk, hanem hogy ez tartson valahova, és megengedte, hogy az évadzáró bulin 13-án koncertezzünk egyet.

BBerci: Az otthonra találás érzése. Mind a munkahely, mind a város tekintetében. Azt érzem ennél jobb helyen nem is lehetnék és imádok mindent, ami ideköt. Remélem ez sokáig megmarad bennem, mert ez egy fantasztikus állapot. Mind a színházban, mind itt, a városban.

JB: Nem tudnék egyetlen érzést kiemelni, mert minden előadásnak és minden próbafolyamatnak megvoltak a maga különleges pillanatai. Sok találkozás, szép és nehéz időszak, de mind úgy volt jó, ahogy volt. 

L.V.: Most, hogy már ismered a társulatot és a közönséget is, hogyan vágsz neki a következő évadnak?

BB: Izgalommal telve, és nagyon várom azokat a találkozásokat, amik olyan kollégákkal várnak rám amire ez az évad nem nyújtott lehetőséget. Ebből nem sok van, hál’ Isten nagyon sok mindenkivel találkoztam face-to-face egy jelenetben, de azért vannak kollégák, akik kimaradtak, akiket még nem ismerek és tudom, hogy lesz olyan próbafolyamat, ahol ezt be tudom pótolni. 

BBerci: Izgatottan és eggyel magabiztosabban. Az idei évet magam mögött tudva már megismerkedhettem a kamara- és nagyszínpaddal, valamint azok színpadtechnikai tulajdonságaival, kihívásaival. Ezen tudás birtokában és immáron a barátaimmal, azaz a társulattal együtt azt érzem még az ideinél is harmonikusabb és izgalmasabb lesz a következő évad.

JB: Ugyanúgy, ahogy a mostaninak is nekivágtam. Kíváncsisággal, bátorsággal és a lehető legtöbb energiával. Szeretném, hogy ezek ne tűnjenek el még akkor sem, ha már nem vagyok “újonc”.

L.V.: Mit szeretnél, mit mondjanak rólad egy év múlva a nézők?

BB: Mondják egymásnak azt, hogy menjetek el megnézni őt, és ezt értsék rám.

BBerci: Azt, hogy milyen jó energiai vannak ennek a fiatal srácnak. Miben játszik még? Megnézném abban is!

JB: Azt, hogy jó volt rám nézni a színpadon és eszükbe jutok néha, amikor elsétálnak a színház mellett. Akkor már megérte.

L.V.: Van benned valami, amit a következő évadban bátrabban szeretnél megmutatni magadból a színpadon?

BB: Tulajdonképpen ez az évad nagyon kimerítette az én palettámat. Úgy érzem, hogy nagyon sokféle arcomat tudtam megmutatni. Nagyon vágyom arra, hogy egyszer majd valami nagyon elrajzolt figurát formálhassak meg. Nagyon szeretnék majd egyszer találkozni egy olyan szerepkörrel, amikor egy elképzelt, mitikus valamit kell megfogni. 

BBerci: Igen, a komikusi vénámat szeretném jobban bevetni, tesztelni. A későbbiekben pedig szívesen kipróbálnám magam akár egy olyan szerepkörben, aminek játszásánál ez van főként fókuszban. 

JB: Színészileg mindig törekedtem arra, hogy azok a szerepek, amelyek megtaláltak ne ábrázolások legyenek. Ettől tudatosan próbálom távol tartani magamat. Sokkal érdekesebb és igazibb dolog az, ha valami őszintén jön az emberből. Nagyon maximalista ember vagyok, szóval a teljesítményemmel kapcsolatban nem szoktam teljesen elégedett lenni, de igyekszem megélni a pillanatokat.

L.V.: Szabadúszó lét után milyen érzés volt egy társulat ritmusában élni?

BB: Nagyszerű érzés tartozni valahová. Tudom, hogy van egy munkahelyem. Tudom, hogy minden egyes próbafolyamattal ehhez a munkahelyhez és ehhez a csapathoz kerülök közelebb. A szabadúszásnak pedig az a varázsa, hogy ott eldönthettem, hogy mi az, amiben részt veszek, és mi az, amiben nem.

JB: Valójában a társulati lét egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy az ember egy olyan közösség részévé válik, amelyről tudja, hogy nem csupán hat hétig vagy három hónapig lesz jelen az életében. Ez az a folytonosság, ami most fontos számomra, ez biztosan hiányozna. Eközben a szabadúszásnak is megvan a maga varázsa. Rengeteg emberrel lehet megismerkedni és nagyon szabad lehet benne az ember. Fontos önismereti tréningnek tartom és nem bánom, hogy anno így hozta az élet.

L.V.: Mit gondolsz, előfordulhat, hogy egy vidéki kőszínházban kicsi lesz neked a tér?

JB: Azt nem gondolnám, hogy egy színész kinőhet egy színházat, kissé erős kifejezésnek is tartom, de azt el tudom képzelni, hogy eljut egy szakmai értelemben vett váltóponthoz. Ennek számos oka lehet, magánéleti, egzisztenciális, de lehet kalandvágy, vagy akár új szakmai kihívások keresése is. Ezek szerintem teljesen természetes emberi dolgok. Ahogy érünk, próbáljuk a lehető legjobb döntéseket meghozni az életünkkel kapcsolatban. Azt gondolom, hogy nekem ez most egy jó hely a fejlődésre.

L.V.: Volt benned évad elején bizonyítási vágy? És ez változott azóta?

BB: Volt bennem és ez azóta sem változott. Van egy állandó bizonyítási vágy magam felé. Úgy szeretek hazamenni, hogy el tudom mondani magamról, hogy ma több vagyok, mint ahogy felkeltem. És természetesen a társulatnak is szerettem volna bizonyítani.

BBerci: Abszolút. A maximalizmus nálam folyamatosan jelen van. Szerettem volna és szeretném is, hogy azt lássák, hogy pontos, megbízható és kreatív vagyok. 

JB: Persze, hogy volt. Sőt, szerintem egészséges mértékben mindig jelen kell, hogy legyen. Az elkényelmesedés veszélyes állapot, és nem feltétlenül válik egy színész javára. Elengedhetetlennek tartom, hogy legyenek elvárásaim magammal szemben. Nem szeretném, ha ez eltűnne, mert bizonyos értelemben ez motivál arra, hogy fejlődjek.

L.V.: Mit tanított neked ez az évad a türelemről?

BB: Azt, hogy nagyon fontos, hogy többre van belőle szükségem, mint amennyi eddig volt, és nagyszerű az, ha ezt megkapom másoktól is. És nagyon hiányzik, ha ezt nem kapom meg. 

L.V.: Szerinted a közönség megérzi, ha egy színésznek rossz estéje van? 

JB: Van az úgy, hogy hibátlannak érezted magadat egy este, de a nézői reakciók nem erről árulkodnak. És előfordul az is, hogy mindent rossznak éreztél, és mégis vastaps kíséri a meghajlásodat. Nyilván vannak szintjei a “rossz estének”, de a színész furcsa élőlény. Ha nézőket lát, akkor valami megváltozik benne.

BB: Most mondok egy idealista választ, mégpedig azt, hogy nem. Így kellene lennie, hiszen ettől ez egy mesterség, ettől vagyunk mi profik. Ha egy szívsebésznek nincs kedve aznap operálni, akkor nem szúrhat mellé a szikével csak azért, mert rossz napja van. Szerintem a nézők, akik egységesen ugyanannyi pénzért váltanak jegyet, ugyanazt a minőséget kell, hogy megkapják. Természetesen nincs két egyforma előadás, de egy bizonyos nívót és színvonalat akkor is hozni kell, hogyha éppen mi nem vagyunk olyan állapotban. Olyankor nem a művészetünket csináljuk, hanem a mesterségünket.

L.V.: Tehát van különbség művészet és mesterség között? 

BB: A művészet az egy következő lépcsőfok, ami akkor tud kibontakozni, amikor ennek megfelelő állapotban vagyunk. 

L.V.: Számítottatok ekkora sikerre az A Pál utcai fiúk kapcsán?

BB: Igen. Lehet ezzel egy nem várt választ adok, de az a helyzet, hogy ez az előadás egy kicsit sikerre van írva. Úgy érzem, ezt nagyon nehéz lenne elrontani. Molnár Ferenc zseniális regényt írt. A Dés–Geszti páros szintén kipróbált zseniális alkotópáros, ezek a dalok pedig már régen túlnőttek magán a darabon, annyi mindent képviselnek. Az, hogy ennyire sikeres lesz itt Pécsett is? Talán erre mégsem számítottunk teljes mértékben. 

JB: Reméltem. Azt viszont, hogy ez a siker vajon mekkora is lesz, nehéz volt előre megjósolni. A regény világirodalmi szempontból is kimagasló mű, a színdarabot pedig csak a Vígszínházban több, mint 500 alkalommal játszották teltházzal. Remek alkotók kezemunkáját viseli ez a darab, szóval az előjelek bíztatóak voltak. Közel egy év távlatából visszatekintve azt gondolom, hogy ez az előadás ugyan tényleg sikerre van ítélve, de ennek a sikernek elengedhetetlen feltétele az, hogy a színészeket örömmel töltse el a játék. Olyan történetet mesél el, amellyel könnyen tud azonosulni mindenki, láttatja azokat az emberi sorskérdéseket, amelyek mindannyiunk életében előfordulhatnak. Szerencsére ez itt Pécsen a nézői reakciókból is visszaköszön, ennek a folyamatnak a részévé válni pedig nagy felelősség és öröm.  Sokszor megelevenedik bennem a gyerekszobám és az a műanyag borítós “A Pál utcai fiúk” könyv, amit egy éjszaka alatt kiolvastam. Bárhol is játszom, újra és újra gyermekké tudni tenni, miközben felnőttként is újabb igazságokat fedezek fel benne. Én már azt is nagy sikernek tartom, ha az előadást követően valaki újra olvassa a regényt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy Pécsen és a Vígszínházban is részese lehetek ennek a gyönyörű történetnek.

L.V.: Rómeóként mit tanultál a saját korosztályodról?

BBerci: Kifejezetten pontosan és érzékenyen kell vezetni a figyelmüket. Az első felvonás humoros világa után érezhetően nehezebben váltanak a tragikus, komoly hangvételű második felvonásra. Az előadások alatt azt volt izgalmas tesztelni, hogy ezt az átállást, mi hogyan tudjuk a lehető legkönnyebbé és nyomon követhetővé tenni számukra.

L.V.: Ha az évadodnak címet kellene adni, mi lenne az?

BBerci: Minden színművész hallgatónak ilyen fantasztikus ötödévet kívánok!

A nézők egész évadban módjuk volt megváltott színházjegyükkel, illetve bérletükkel leadni szavazataikat kedvenc Hölgy- és Férfi előadóművészükre.

Az online szavazatok összesítése alapján az ÉVAD HÖLGY ELŐADÓJA címet immár harmadik alkalommal STUBENDEK Katalin színművész, az ÉVAD FÉRFI ELŐADÓJA címet pedig GÖTZ Attila színművész érdemelte ki, miután ők kapták a legtöbb szavazatot.

A díjazott művészeket Lipics Zsolt igazgató köszöntötte. A kitüntető oklevél mellett számos tárgyi jutalomban is részesültek Pécs város színházszerető vállalkozóinak és szervezeteinek nagylelkű felajánlásai révén. Az ajándékokat a felajánlók képviselői személyesen adták át a művészeknek az előadás előtt, a színpadon.

A DORO ÉKSZER egyedi tervezésű ékszerekkel lepte meg a díjazottakat, a PTE BORBIRTOK prémium minőségű SUMMA pezsgőket ajánlott fel számukra.
A HITRE Szalon Hair Spa kezelést, a SCHNEIDER AUTÓHÁZ pedig egy autóhasználati hétvégét ajánlott fel. Emellett a PERFECT HEALTH & BEAUTY LPG CENTER PÉCS arc- és testkezeléssel járult hozzá az elismerésekhez, míg a hévízi HOTEL EURÓPA FIT****SUPERIOR jóvoltából két darab, egyenként 200 000 forint értékű wellnessutalvány került átadásra.

Sorsolás történt a szavazó Nézők között is.
A PTE BORBIRTOK 2021-es Summa cuvée borát Wittenbart Ádám egyetemi hallgató vehette át.

A művészek teljesítményét a közönség ismételten szűnni nem akaró vastapssal köszöntötte.

A Zsolnay Kulturális Negyed csatlakozásáról szóló oklevelet 2026. június 6-án, Pécsett adta át Benedetta Diamanti, az Európai Kerámia Út igazgatója, valamint Rui Gomes, az Európa Tanács Kulturális Útvonalak Programjának ügyvezető titkára és az Európai Kulturális Útvonalak Intézetének igazgatója.

A Zsolnay Kulturális Negyed felvétele annak elismerése, hogy a pécsi Zsolnay-örökség nemcsak Magyarország, hanem Európa kulturális örökségének is kiemelkedő része. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra 1853-as alapítása óta meghatározó szerepet játszott az európai kerámiaművészet fejlődésében. A gyár innovációi – köztük az eozin máz és a pirogránit – világszerte ismertté tették a Zsolnay nevet, alkotásai pedig ma is számos európai város épített örökségét gazdagítják.

A Zsolnay Kulturális Negyed ma az egykori gyár területén őrzi és mutatja be ezt az örökséget. Kiállításai, a Zsolnay Látványmanufaktúra, múzeumpedagógiai programjai, fesztiváljai és kortárs kulturális eseményei révén a kerámiaművészetet élő, folyamatosan újraértelmezett kulturális örökségként közvetíti a látogatók felé.

A csatlakozás új lehetőségeket nyit a nemzetközi szakmai együttműködések, közös programok és tudásmegosztás területén, miközben tovább erősíti Pécs és a Zsolnay Kulturális Negyed helyét Európa jelentős kulturális örökségi helyszínei között.

„Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Zsolnay Kulturális Negyed csatlakozhatott az Európai Kerámia Úthoz. A tagság megerősíti, hogy a Zsolnay-örökség olyan európai jelentőségű kulturális érték, amelynek megőrzése és bemutatása közös felelősségünk. Bízunk benne, hogy a hálózat aktív tagjaként hozzájárulhatunk a kerámiaörökség nemzetközi láthatóságának és ismertségének növeléséhez” – mondta el Hummel Márk, a Zsolnay Örökségkezelő NKft. ügyvezetője.

Jegyek: https://www.e78.hu/programok/loupe-tarsulat-james-fritz-412_

A történet egy középiskolás fiú, Jack körül forog, aki egy kompromittáló videó miatt kerül bajba, és szülei kétségbeesetten próbálnak megoldást találni. A darab mesterien vizsgálja a digitális kor erkölcsi dilemmáit, a szülői felelősség kérdéseit és a személyes tér sérülékenységét. Fritz éleslátással és érzékenységgel mutatja be, hogyan befolyásolják az online események a valós életet és a családi dinamikákat. A 4:12 egy felkavaró és aktuális színházi élmény, amely a Loupe eddigi előadásaihoz hasonlóan hosszú ideig a nézők gondolataiban marad majd.

Játsszák

Lengyel Tamás, Gryllus Dorka, Váradi Gergely, Trill Beatrix

Fordította: Horváth János Antal

Zeneszerző: Farkas Virág ‘Zazie‘

Dramaturg: Balassa Eszter

Látványtervező: Szolnoki Minna

Fény- és vetítéstervező: Mohácsi Júlia

A rendező munkatársa: Fazekas Anna

Rendező: Horváth János Antal

A színdarabot Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség képviseli.

Figyelmeztetés: Az előadás vetítésében villódzó képeket használunk, ami fényérzékenységi epilepsziát válthat ki.

14 éven alulaik számára nem ajánlott!

Zenei pályája során olyan világhírű művészekkel játszott együtt, mint Frank Zappa, Pat Metheny, Jack DeJohnette, Lee Konitz, Joe Lovano és James Moody. Emellett számos hazai előadó lemezén működött közre, többek között Berki Tamás, Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán, Binder Károly, Snétberger Ferenc és Horváth Charlie oldalán.

A legendás jazzbőgő- és basszusgitár-művész idén ünnepli 60. születésnapját, amelynek alkalmából Pécsett is különleges koncerttel lép színpadra egy igazi „all star” formáció élén, a magyar jazz kiemelkedő képviselőivel.

A zenekar tagjai

Soso Lakatos Sándor – szaxofon

Egri János Jr. – zongora

Egri János – nagybőgő

Pecek Lakatos András – dob

jegyvásárlás: https://www.e78.hu/programok/lazar-tesok

A Lázár tesók – nevükhöz hűen – tényleg egy testvérpár, Lázár Domokos és Ágoston ismerős lehet az Esti Kornélból és a Pegazusok nem léteznek zenekarokból is, ám hajtotta őket a vágy, hogy ketten is alkossanak.  Autentikus, bensőséges, őszinte világukban megfér egymás mellett a melankólia és a humor, a szomorúság és az öröm, a létezés sötétebb és fényesebb oldala is, mindezt letisztult, egyszerű és szép formákba öntve hallhatjuk tőlük - írja az E78.

2018-ban döntötték el, hogy komolyan foglalkoznak ezzel a projekttel,  2020 őszén jelent meg első nagylemezük Hullámtörés címmel, melynek bemutatója 2021 januárjában volt a Müpában, 2021–2023-ban a lemez dalaival bejárták az országot.

Második nagylemezük 2023 novemberében jelent meg Eső előtt címmel, melyet dupla- teltházas lemezbemutatóval mutattak be a MÜPÁ-ban.

2025-ben egy négyrészes, negyedévente megjelenő lemezcsokorral készültek, melynek első, Tavasz című darabja márciusban dupla előadással  debütált a Magyar Zene Házában, a második, Nyár címet viselő kislemezt a budapesti Kobuci Kertben mutatták be 2025 júniusában, az Ősz lemez az UP Rendezvénytér színháztermében szólalt  meg először élőben októberben. A Tél  kislemez először az Évszakok előadás keretében, idén márciusban volt hallható a Magyar Zene Házában.

Ültetett koncert.

Helyfoglalás érkezési sorrendben

Megválasztották a Halhatatlanok Társulatának új tagjait. A közönség szavazatai alapján az idei győztesek: Köles Ferenc, Máté Gábor színészek, Hegyi Barbara, Szulák Andrea színésznők, Pászthy Júlia, Rozsos István operaénekesek, Kováts Tibor, Nagy Írisz táncművészek.

A Halhatatlanok Társulatát a Magyar Televízió egykori kulturális műsorszerkesztősége, a Stúdió című kulturális hetilap alkotói, Érdi Sándor és Szegvári Katalin hozták létre 1996-ban. 

Sok év kihagyás után 2020-ban az ATV keltette újra életre, és vállalta a szavazás lebonyolítását, valamint a hagyományos lábnyomok elkészítését és kihelyezését az Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán.

„A művészetek mindig is közel álltak hozzám. Hároméves koromban mondtam először, hogy énekesnő szeretnék lenni, és nagyon örülök annak, hogy az lettem, bár nem vagyok képzett énekes” – vág bele a közepébe Viki, akinél – mint látszik – egy percig nem volt kérdés, hogy milyen pályát választ magának. „Miután a zenei alapokat megtanultam a barcsi általános iskolában és zeneiskolában, a szintetizátort választottam. Azzal jártam fellépni tizenéves koromban – klasszik vidéki, sárga mikrofonfejes fellépéseket nyomtam. Nagyon lakossági dalokat játszottam, de mégiscsak itt indult el valamilyen szinten a zenei pályafutásom. Nyilván vonzott ennél magasabb szintű művészet is, de akkoriban hatalmas könnyű-pop rajongó voltam, a kilencvenes évek gyermekeként imádtam például a Bestiákat. Tinédzserkoromban aztán a komolyabb zenék felé fordultam”.

A barcsi szintis haknitól ugrunk egy kicsit az időben, méghozzá a 2010-es évekbe, amikor is beindult Viki pécsi énekesi karrierje. „A Pixelplants 2014-ben alakult, ám ennek volt egy előzménye, méghozzá a Soyuz7 zenekar, amit barátainkkal alapítottunk és több éven át futott. Ennek feloszlása után hoztuk létre Sadával (Dézsi Sada, zenekarvezető, nem mellesleg Viki férje – a szerk.) a Pixelplants-et.” Kíváncsiak voltunk arra, hogy Viki szerint hol tart ma, 12 évnyi működés után az együttes, és milyen jövő előtt állnak? „Mint minden zenekar életében, nekünk is voltak jó és rossz korszakaink, ám a lelkesedésünk töretlen. Szerintem most nagyon jó irányt vettünk, jó felé áll a vitorlánk. Tavaly megjelent a lemezünk (Chapters from the Diary of Nothing), aminek sikerült egy egész jó ívű lemezbemutató turnét összeraknunk. A lemez felvételét és a turné nagy részét gitárosunkkal, Palázsy Mikivel toltuk le, de ő most novemberig külföldön van, ezért Számvéber Tamással egészülünk ki, aki a Black Nail Cabaret gitárosa és hangtechnikusa is. Az pedig, hogy a Pixelplants tud-e nagyobbá válni, arról fogalmam sincs. Underground műfajban zenélünk, angol nyelven éneklünk, ezért előfordulhat, hogy ’csak’ egy pécsi klubzenekar maradunk, de ez engem így is nagy büszkeséggel tölt el.”

A zene után kitérőt teszünk a színház világába, hiszen Viki immár öt éve a Pécsi Nemzeti Színház művészeti titkára. Mielőtt elmerülnénk a részletekben, tisztázzuk, hogy mit csinál egy művészeti titkár. „Azt szoktam mondani, hogy híd vagyok az igazgató úr és a társulat között – Lipics Zsolt egyébként éneklő művészeti titkárnak szokott nevezni. A feladatom nagyon sokrétű, de minden pillanatát élvezem. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csodálatos színházban, egy ilyen nagyszerű társulattal dolgozhatok együtt.”

Mivel Viki az összes előadást megnézi, kértük, emeljen ki az idei évadból olyan darabokat, melyek igazán közel állnak a szívéhez. „Számomra az egyik meghatározó darab az idei évadból a Hárman a padon című előadás, amiben Vári Éva, Stenczer Béla és Németh János játszik – ez az egyik legjobb része a munkámnak, hogy ilyen csodálatos kollégáim vannak. Megtiszteltetés számomra, hogy az ő művészeti titkáruk lehetek, és megható, hogy ez az idős színészgeneráció micsoda tisztelettel fordul felém. Az igazgató úr rendezését, a Rómeó és Júliát is kiemelném, és nem csak azért, mert Sada írta a zenéjét. Zsolt egy modern előadást hozott létre, Varró Dani legfrissebb fordítását használtuk, a díszlet klasszikusabb, de szövegben és zenében abszolút egy modern átirata és feldolgozása Shakespeare remekművének. A felsorolásból kihagyhatatlan A Pál utcai Fiúk, ami ízig-vérig sikerprodukció”.

Mint látszik, Viki életében mind a színház, mind a zene meghatározó szerepet játszik, de vajon a kettő közül melyik adja számára a legtöbbet? „Jelenleg a munkám és a hivatásom a színház, de a zenében tudom igazán elengedni magam. Amikor fönn állok a színpadon, azt érzem, hogy az vagyok leginkább én.”

Végezetül A Pécsi Dal Napja került terítékre, és persze az, hogy a Pixelplants milyen dalokkal készül a koncertshowra. „Szuper kezdeményezésnek tartom A Pécsi Dal Napját. Amikor megláttuk a tavalyi esemény fellépőinek névsorát, és mi nem voltunk benne, azt mondtam a Sadának, hogy de jó lenne egyszer ezen fellépni. És tessék, most mi is ott leszünk! A Kispál-feldolgozással egy kicsit meg voltunk lőve, de végül az Őrjárat című dalt választottuk, és egy izgi, merőben más átirattal készülünk. A másik feldolgozásunk a The Casio Samples When I Was Only Five-ja lesz – a Casio abszolút meghatározó zenekar számunkra, ez pedig az egyik kedvencünk tőlük. És persze eljátszunk egy saját dalt is, méghozzá az új lemezünk legnagyobb slágerét.”

forrás: https://madeinpecs.hu