Jegyek: https://www.e78.hu/programok/loupe-tarsulat-james-fritz-412_

A történet egy középiskolás fiú, Jack körül forog, aki egy kompromittáló videó miatt kerül bajba, és szülei kétségbeesetten próbálnak megoldást találni. A darab mesterien vizsgálja a digitális kor erkölcsi dilemmáit, a szülői felelősség kérdéseit és a személyes tér sérülékenységét. Fritz éleslátással és érzékenységgel mutatja be, hogyan befolyásolják az online események a valós életet és a családi dinamikákat. A 4:12 egy felkavaró és aktuális színházi élmény, amely a Loupe eddigi előadásaihoz hasonlóan hosszú ideig a nézők gondolataiban marad majd.

Játsszák

Lengyel Tamás, Gryllus Dorka, Váradi Gergely, Trill Beatrix

Fordította: Horváth János Antal

Zeneszerző: Farkas Virág ‘Zazie‘

Dramaturg: Balassa Eszter

Látványtervező: Szolnoki Minna

Fény- és vetítéstervező: Mohácsi Júlia

A rendező munkatársa: Fazekas Anna

Rendező: Horváth János Antal

A színdarabot Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség képviseli.

Figyelmeztetés: Az előadás vetítésében villódzó képeket használunk, ami fényérzékenységi epilepsziát válthat ki.

14 éven alulaik számára nem ajánlott!

Zenei pályája során olyan világhírű művészekkel játszott együtt, mint Frank Zappa, Pat Metheny, Jack DeJohnette, Lee Konitz, Joe Lovano és James Moody. Emellett számos hazai előadó lemezén működött közre, többek között Berki Tamás, Szakcsi Lakatos Béla, Oláh Kálmán, Binder Károly, Snétberger Ferenc és Horváth Charlie oldalán.

A legendás jazzbőgő- és basszusgitár-művész idén ünnepli 60. születésnapját, amelynek alkalmából Pécsett is különleges koncerttel lép színpadra egy igazi „all star” formáció élén, a magyar jazz kiemelkedő képviselőivel.

A zenekar tagjai

Soso Lakatos Sándor – szaxofon

Egri János Jr. – zongora

Egri János – nagybőgő

Pecek Lakatos András – dob

jegyvásárlás: https://www.e78.hu/programok/lazar-tesok

A Lázár tesók – nevükhöz hűen – tényleg egy testvérpár, Lázár Domokos és Ágoston ismerős lehet az Esti Kornélból és a Pegazusok nem léteznek zenekarokból is, ám hajtotta őket a vágy, hogy ketten is alkossanak.  Autentikus, bensőséges, őszinte világukban megfér egymás mellett a melankólia és a humor, a szomorúság és az öröm, a létezés sötétebb és fényesebb oldala is, mindezt letisztult, egyszerű és szép formákba öntve hallhatjuk tőlük - írja az E78.

2018-ban döntötték el, hogy komolyan foglalkoznak ezzel a projekttel,  2020 őszén jelent meg első nagylemezük Hullámtörés címmel, melynek bemutatója 2021 januárjában volt a Müpában, 2021–2023-ban a lemez dalaival bejárták az országot.

Második nagylemezük 2023 novemberében jelent meg Eső előtt címmel, melyet dupla- teltházas lemezbemutatóval mutattak be a MÜPÁ-ban.

2025-ben egy négyrészes, negyedévente megjelenő lemezcsokorral készültek, melynek első, Tavasz című darabja márciusban dupla előadással  debütált a Magyar Zene Házában, a második, Nyár címet viselő kislemezt a budapesti Kobuci Kertben mutatták be 2025 júniusában, az Ősz lemez az UP Rendezvénytér színháztermében szólalt  meg először élőben októberben. A Tél  kislemez először az Évszakok előadás keretében, idén márciusban volt hallható a Magyar Zene Házában.

Ültetett koncert.

Helyfoglalás érkezési sorrendben

Megválasztották a Halhatatlanok Társulatának új tagjait. A közönség szavazatai alapján az idei győztesek: Köles Ferenc, Máté Gábor színészek, Hegyi Barbara, Szulák Andrea színésznők, Pászthy Júlia, Rozsos István operaénekesek, Kováts Tibor, Nagy Írisz táncművészek.

A Halhatatlanok Társulatát a Magyar Televízió egykori kulturális műsorszerkesztősége, a Stúdió című kulturális hetilap alkotói, Érdi Sándor és Szegvári Katalin hozták létre 1996-ban. 

Sok év kihagyás után 2020-ban az ATV keltette újra életre, és vállalta a szavazás lebonyolítását, valamint a hagyományos lábnyomok elkészítését és kihelyezését az Operettszínház előtti Halhatatlanok sétányán.

„A művészetek mindig is közel álltak hozzám. Hároméves koromban mondtam először, hogy énekesnő szeretnék lenni, és nagyon örülök annak, hogy az lettem, bár nem vagyok képzett énekes” – vág bele a közepébe Viki, akinél – mint látszik – egy percig nem volt kérdés, hogy milyen pályát választ magának. „Miután a zenei alapokat megtanultam a barcsi általános iskolában és zeneiskolában, a szintetizátort választottam. Azzal jártam fellépni tizenéves koromban – klasszik vidéki, sárga mikrofonfejes fellépéseket nyomtam. Nagyon lakossági dalokat játszottam, de mégiscsak itt indult el valamilyen szinten a zenei pályafutásom. Nyilván vonzott ennél magasabb szintű művészet is, de akkoriban hatalmas könnyű-pop rajongó voltam, a kilencvenes évek gyermekeként imádtam például a Bestiákat. Tinédzserkoromban aztán a komolyabb zenék felé fordultam”.

A barcsi szintis haknitól ugrunk egy kicsit az időben, méghozzá a 2010-es évekbe, amikor is beindult Viki pécsi énekesi karrierje. „A Pixelplants 2014-ben alakult, ám ennek volt egy előzménye, méghozzá a Soyuz7 zenekar, amit barátainkkal alapítottunk és több éven át futott. Ennek feloszlása után hoztuk létre Sadával (Dézsi Sada, zenekarvezető, nem mellesleg Viki férje – a szerk.) a Pixelplants-et.” Kíváncsiak voltunk arra, hogy Viki szerint hol tart ma, 12 évnyi működés után az együttes, és milyen jövő előtt állnak? „Mint minden zenekar életében, nekünk is voltak jó és rossz korszakaink, ám a lelkesedésünk töretlen. Szerintem most nagyon jó irányt vettünk, jó felé áll a vitorlánk. Tavaly megjelent a lemezünk (Chapters from the Diary of Nothing), aminek sikerült egy egész jó ívű lemezbemutató turnét összeraknunk. A lemez felvételét és a turné nagy részét gitárosunkkal, Palázsy Mikivel toltuk le, de ő most novemberig külföldön van, ezért Számvéber Tamással egészülünk ki, aki a Black Nail Cabaret gitárosa és hangtechnikusa is. Az pedig, hogy a Pixelplants tud-e nagyobbá válni, arról fogalmam sincs. Underground műfajban zenélünk, angol nyelven éneklünk, ezért előfordulhat, hogy ’csak’ egy pécsi klubzenekar maradunk, de ez engem így is nagy büszkeséggel tölt el.”

A zene után kitérőt teszünk a színház világába, hiszen Viki immár öt éve a Pécsi Nemzeti Színház művészeti titkára. Mielőtt elmerülnénk a részletekben, tisztázzuk, hogy mit csinál egy művészeti titkár. „Azt szoktam mondani, hogy híd vagyok az igazgató úr és a társulat között – Lipics Zsolt egyébként éneklő művészeti titkárnak szokott nevezni. A feladatom nagyon sokrétű, de minden pillanatát élvezem. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csodálatos színházban, egy ilyen nagyszerű társulattal dolgozhatok együtt.”

Mivel Viki az összes előadást megnézi, kértük, emeljen ki az idei évadból olyan darabokat, melyek igazán közel állnak a szívéhez. „Számomra az egyik meghatározó darab az idei évadból a Hárman a padon című előadás, amiben Vári Éva, Stenczer Béla és Németh János játszik – ez az egyik legjobb része a munkámnak, hogy ilyen csodálatos kollégáim vannak. Megtiszteltetés számomra, hogy az ő művészeti titkáruk lehetek, és megható, hogy ez az idős színészgeneráció micsoda tisztelettel fordul felém. Az igazgató úr rendezését, a Rómeó és Júliát is kiemelném, és nem csak azért, mert Sada írta a zenéjét. Zsolt egy modern előadást hozott létre, Varró Dani legfrissebb fordítását használtuk, a díszlet klasszikusabb, de szövegben és zenében abszolút egy modern átirata és feldolgozása Shakespeare remekművének. A felsorolásból kihagyhatatlan A Pál utcai Fiúk, ami ízig-vérig sikerprodukció”.

Mint látszik, Viki életében mind a színház, mind a zene meghatározó szerepet játszik, de vajon a kettő közül melyik adja számára a legtöbbet? „Jelenleg a munkám és a hivatásom a színház, de a zenében tudom igazán elengedni magam. Amikor fönn állok a színpadon, azt érzem, hogy az vagyok leginkább én.”

Végezetül A Pécsi Dal Napja került terítékre, és persze az, hogy a Pixelplants milyen dalokkal készül a koncertshowra. „Szuper kezdeményezésnek tartom A Pécsi Dal Napját. Amikor megláttuk a tavalyi esemény fellépőinek névsorát, és mi nem voltunk benne, azt mondtam a Sadának, hogy de jó lenne egyszer ezen fellépni. És tessék, most mi is ott leszünk! A Kispál-feldolgozással egy kicsit meg voltunk lőve, de végül az Őrjárat című dalt választottuk, és egy izgi, merőben más átirattal készülünk. A másik feldolgozásunk a The Casio Samples When I Was Only Five-ja lesz – a Casio abszolút meghatározó zenekar számunkra, ez pedig az egyik kedvencünk tőlük. És persze eljátszunk egy saját dalt is, méghozzá az új lemezünk legnagyobb slágerét.”

forrás: https://madeinpecs.hu

A Pécsi Nemzeti Színház örömmel osztja meg a hírt, hogy az Ifj. J. Színész Lajos históriája kb. 10 képben című különleges produkció a Déryné Program keretében Bólyba látogat!

2026. június 1. hétfő 18.00 Bóly - Erzsébet Vigadó

Hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy ezt a nem mindennapi előadást a pécsi közönségen túl más városokban is bemutathatjuk, és új nézőkkel ismertethetjük meg ezt az érzékeny, személyes hangvételű színházi utazást.

Az előadásról:
Az Ifj. J. Színész Lajos históriája kb. 10 képben egy monodráma, amely egy színész életének fontos állomásait mutatja be – a szerep megszerzésétől egészen a bemutató estéjéig. A produkció betekintést enged a próbafolyamat kihívásaiba, a művész belső vívódásaiba, félelmeibe és az alkotói lét örömeibe.
Az előadás egyszerre őszinte, humorral átszőtt és felemelő történet a színház világáról, amely különleges közelségből mutatja meg a színészi hivatás szépségeit és nehézségeit.

Alkotók és közreműködők:
Előadja: Kállai Gergely
Írta: Ahmann Tímea és Kállai Gergely
Látványtervező: Istvánfi Fruzsina
Zeneszerző: Csillik András
Dalszöveg: Németh László
Rendezőasszisztens, súgó, ügyelő: Ahmann Tímea

Bólyban a produkció a Erzsébet Vigadó színpadán lesz látható a Déryné Program részeként.

További információk a bólyi előadásról ITT.

Európai szakértők Pécsett – az örökség, mint híd

Az Európa Tanács Kulturális Útvonalak programja 1987-ben indult azzal a céllal, hogy a közös kulturális örökségen keresztül mutassa be Európa sokszínűségét és egységét. Napjainkra 49 minősített kulturális útvonal hálózza be a kontinenst. A pécsiek számára kiemelkedő jelentőséggel bír a 2015-ben minősített Római Császárok és Dunai Borút, amely 10 országot kapcsol össze, 23 régészeti lelőhelyet és 12 borvidéket érintve. Ennek városunk a Világörökségi helyszíneivel nem csak tagja, hanem magyarországi képviselője is. Az útvonal egyedülálló módon kapcsolja össze a tudományos kutatást, az örökségvédelmet és a minőségi kulturális turizmust.

Az évente megrendezett Képzési Akadémia az útvonalak egyik legfontosabb szakmai találkozóhelye. Az idei évben a résztvevők a fenntartható turizmus, a hálózatépítés és az európai kulturális identitás kérdéseivel kapcsolatos nézeteiket oszthatják meg egymással. A 2026-os esemény mottója: Shaping Confidence and Diversity, vagyis a kulturális sokszínűségre és az együttműködésen alapuló bizalom erősítésére helyezi a hangsúlyt.

Az esemény különlegessége a határokon átnyúló jelleg: a résztvevők a magyarországi Pécs és a horvátországi Eszék térségében közvetlenül tapasztalhatják meg a közös római örökség és a borászati hagyományok összekötő erejét.

Az akadémia főszervezője minden évben a Kulturális Útvonalak Európai Intézete, akikhez az idei évben társszervezőként csatlakoztak a #RomansWineDanube projekt partnerei, köztük a Zsolnay Örökségkezelő NKft., valamint a horvátországi Eszék-Baranya Megye Turisztikai Közössége (Turistička zajednica Osječko-baranjske zupanije).

A program és a pécsi helyszínek

Az akadémia június 2-án a Cella Septichora Látogatóközpontban megrendezett fogadóesttel veszi kezdetét, amely egyben a pécsi ókeresztény sírkamrák különleges bemutatkozása is lesz a nemzetközi szakmai közönség számára. A résztvevőket éjszakai fejlámpás túrára is várják a föld alatti labirintusban, amely különleges időutazást kínál az 1600 évvel ezelőtti Sopianae világába.

A tudományos program főbb napjai a Kodály Központban zajlanak, ahol az Európa Tanács Kulturális Útvonalak Programjának fejlesztési irányairól, a fenntartható turizmus legjobb gyakorlatairól és az útvonalak hálózatépítéséről folynak szakmai egyeztetések.

Június 3-án este a Zsolnay Kulturális Negyedben számos kulturális program közül választhatnak a résztvevők: megtekinthetik a Gyugyi-gyűjteményt, a Zsolnay Mauzóleumot, valamint a Vasarely 120 kortárs kiállítást is.

Június 4-én horvátországi program következik: Eszék és a baranyai borvidék bemutatása, valamint ebéd a Baranjska kuća hagyományőrző étteremben.

Az akadémia zárónapján, június 5-én a résztvevők Pécs történelmi belvárosát fedezhetik fel: a világörökségi helyszínektől és a székesegyháztól kezdve az oszmán kori emlékeken át egészen a záró római hagyományőrző felvonulásig.

Az esemény megvalósításának motorja a Romans Wine Danube Interreg projekt, amely a Duna menti római örökséget és a borászati hagyományokat ötvözve kíván versenyképes és fenntartható turisztikai termékeket létrehozni.

A konferencia az Interreg Duna Régió Program keretében megvalósuló Római Császárok és Dunai Borút /#RomansWineDanube, DRP0200337/ projekt keretében az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. A magyar partner részvétele a projektben a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.

A társaság szakmai és gazdasági felelőssége nem teszi lehetővé, hogy a látogatók által megszokott, magas színvonalú programsorozatot fedezet nélkül indítsa el.

A Sétatér Fesztivál Pécs kulturális naptárának egyik meghatározó eleme, amely sok éve a minőségi szórakoztatás és a közösségi élmények szimbóluma. Pécs, valamint a Zsolnay Örökségkezelő NKft. vezetése az elmúlt hónapokban mindent elkövetett a rendezvény finanszírozásának biztosítása érdekében, azonban az idei évre várt állami források eddig nem érkeztek meg, emiatt a cég a fenntartható és biztonságos gazdálkodás mellett kötelezte el magát.

„Szervezőként a legnehezebb döntést kellett meghoznunk, de a közönségünk és a város felé tartozunk azzal, hogy csak olyan rendezvényt valósítunk meg, amely minden elemében méltó a Sétatér hagyományaihoz és a ZSÖK szakmai hírnevéhez. Nem kívánunk kompromisszumot kötni a minőség rovására” – fogalmazott Hummel Márk ügyvezető.

A szervezők köszönik a közönség megértését és türelmét. A cég bízik benne, hogy az állami finanszírozás rendezésével a Sétatér Fesztivál 2027-ben visszatér, és a pécsiekkel közösen ünnepelhetjük a folytatást egy év kihagyás után.

A pécsi nyár programgazdag marad

Bár az idei fesztiválnaptár módosult, a Zsolnay Örökségkezelő NKft. 2026 nyarán is kiemelkedő kulturális kínálattal várja a pécsieket és a városba látogatókat. A szezon gerincét idén is a nagy népszerűségnek örvendő fesztiválok adják: június 5–6. között a Római Fesztivál hívja időutazásra a Sopianae öröksége iránt érdeklődőket, július 2–5. között pedig érkezik a nyár fénypontja, a jubileumi, 10. Zsolnay Fényfesztivál, amely több mint harminc fényalkotással öltözteti díszbe a belvárost. Az augusztust a családok kedvence, az ország egyik legszínvonalasabb gyermekrendezvénye, a Szamárfül Fesztivál zárja (augusztus 28–30.).

A hangulatos nyárestékről a Pirogránit esték sorozat gondoskodik a Zsolnay Negyedben. A szabadtéri programsort június 6-án a Lázár Tesók koncertje nyitja, melyet olyan különlegességek követnek, mint Csákányi Eszter és Hajdu Steve kabaréestje, Kalmus Felicián kerti partija, vagy a Metronóm Jazz Klub nívós koncertjei (Oláh Dezső Trió, Fusio Group, Egri János 60).

A színházkedvelők június 23-án Pintér Béla és Társulata Kabuki című előadását láthatják, a történelem és a művészet rajongóit pedig az Életre kelő Szecesszió tematikus napja és a Múzeumok Éjszakája programjai várják. A szezon kiemelkedő képzőművészeti eseménye a Vasarely 120 – kortárs reflexiók című kiállítás lesz az m21 Galériában (május 28. – szeptember 29.). Victor Vasarely születésének 120. évfordulója alkalmából a tárlat izgalmas párbeszédet teremt a világhírű pécsi mester több mint húsz alkotása és huszonegy neves kortárs művész reflexiói között. A tárlat élményvilágát július 2-tól a Hommage á Vasarely by Light című fényművészeti kiállítás egészíti ki.

A minőség és a hitelesség pecsétje

A díj ismételt elnyerése kulcsfontosságú visszajelzés a Zsolnay Kulturális Negyed számára, hiszen objektív mérceként igazolja vissza a márka presztízsét és a látogatók felé közvetített kommunikáció hitelességét. A minősítés nemcsak a turisztikai és kulturális piacon növeli a bizalmat, hanem a komplexum hazai és nemzetközi pozícióját is megerősíti.

„Ez az elismerés nem csupán a múltunk és egyedülálló örökségünk elismerése, hanem annak a mindennapi, elkötelezett szakmai munkának a visszaigazolása is, amellyel a Negyedet élettel, prémium tartalommal és magas szintű látogatói élménnyel töltjük meg. A Superbrands védjegy egyértelmű iránytű a közönségünknek, és megerősít minket abban, hogy jó úton járunk a kulturális innováció terén” – nyilatkozta Hummel Márk, a Zsolnay Örökségkezelő NKft. ügyvezetője.

Mit jelent a Superbrands elismerés?

Idén immár huszonkettedik alkalommal ítélték oda a sikeres fogyasztói márkáknak a Superbrands díjat, míg az üzleti márkák kiválóságát tizenkilencedik alkalommal ismeri el a hazai Business Superbrands díj. A minősítés az alábbi alapelveket igazolja vissza a győztes márkáknál:

• Szigorú szakmai szűrés: A jelölési folyamat tisztán szakmai alapon nyugszik, független bizottság döntése alapján.
• Fogyasztói és üzleti bizalom: A díj bizonyítottan emeli a márka presztízsét mind a nagyközönség, mind a B2B partnerek körében.
• Kimagasló minőség és tradíció: A Zsolnay név patinája és a modern kulturális tartalom ötvözése kiemelkedő márkaminőséget eredményezett.

A Pécsi Nemzeti Színház Operatársulatánál dolgozott 31 esztendőn át, 1963 és 1994 között karmesterként és karigazgatóként. Itt alapította meg és működtette nagy hazai és külföldi sikerekkel a Pécsi Operakórust is. Drámai zenekari kísérőzenék komponistája volt évtizedeken át a Pécsi Nemzeti Színház legendás előadásaiban, többek között Nógrádi Róbert, Sík Ferenc, Szegvári Menyhért, Vas-Zoltán Iván rendezéseiben.

Zeneszerzői, karmesteri, zenei vezetői tevékenysége mellett nagy hatású oktatói tevékenység is jellemezte gazdag életútját: az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanszékvezető főiskolai tanára, a Magyar Táncművészeti Egyetem egyetemi magántanára, volt tanszékvezetője. Később a Semmelweis Egyetem Sporttudományi Kar Társadalomtudományi Tanszékén óraadóként zeneelméletet tanított. Oktatói tevékenysége eredményeként született meg tankönyve táncművészek számára, Zeneelmélet és zenei formatan – lépj közelebb a zenéhez címmel. PhD fokozatát A zene, mint az emberi kommunikáció sajátos megnyilvánulása című disszertációjával szerezte meg.

Fontosabb zeneművei az atomkor első operája, a Japán halászok, Passioni e riflessioni per orchestra című szimfóniája, Költők csillaga drámai kantátája, a pécsi Székesegyház 100 éves évfordulójára komponált A Dóm oratóriuma, de motetták, szimfonikus kompozíciók, dalok, gyermek musicalek, filmzenék, bábszínházi zenés darabok, és színházi drámai zenekari kisérőzenék egész sora született meg munkássága eredményeként. Művei nagy részét sikerrel övezve mutatták be itthon és külföldön is.

Életművét több díjjal elismerték: Janus Pannonius Díj (1972), Amtmann Prosper Zeneszerzői Díj (1986, Pécsi Szimfonikus Zenekar, első díjazott), Martyn Ferenc Díj, Apor Vilmos Emlékérem (2001), Pedagógus Szolgálati Emlékérem (2006), Pro Communitate Emlékérem (2010) Magyar Arany Érdemkereszt Kitüntetés (2013) Művészeti Életpálya Elismerés (Kulturális és Innovációs Minisztérium).

A Pécsi Nemzeti Színház Társulata osztozik a család mély gyászában!

Károly Róbert emlékét kegyelettel, tisztelettel és szeretettel őrizzük!

A teljes cikk az alábbi linknen érhető el: Stenczer Béla – Egy pécsi színész, akit csak szeretni lehet | Pécsi Nemzeti Színház

Rómeó és Júlia - TANÁRI-OKTATÁSI SEGÉDANYAG ITT

Esőember - TANÁRI-OKTATÁSI SEGÉDANYAG ITT

Esőember - Tóth Zoltán drámapedagógiai gondolatai

Mit kínálnak ezek az anyagok?

- konkrét, kipróbált feladatokat
- önállóan is használható modulokat
- beszélgetést indító kérdéseket
- élményalapú feldolgozást – magyarázat helyett gondolkodást

A segédanyagok ingyenesen elérhetők, és az évad során további előadásokhoz kapcsolódó anyagok is készülnek.

Részletek és letöltés a Pécsi Nemzeti Színház weboldaláról.

A színház most belép az osztályterembe is.

Lelkes Viktória: Ha nem igazgatóként, hanem kívülállóként néznél rá a Pécsi Nemzeti Színházra milyen lelkiállapotú helynek látnád most?

Lipics Zsolt: Egy élő, lüktető helynek. Olyannak, ahol sok ember nagyon komolyan hisz abban, hogy a színháznak ereje van és nélkülözhetetlen az elétünkben. Egy olyan közösségnek, amely rengeteg munkával, tartással és szeretettel próbál értéket létrehozni nap mint nap. És talán azt is érezném kívülről, hogy van benne tartás. Van identitása.

L.V.: Hiszel abban, hogy egy színháznak van lelke? Ha igen, mitől sérülékeny, és mitől erősödik meg?

L.Zs.: Abszolút hiszek benne. Egy színház lelke maga a társulat, az ott dolgozó emberek közös energiája, egymás iránti tisztelete, bizalma. Nagyon sérülékeny tud lenni, mert a művészet érzékeny dolog, a teljes társulat érzékeny emberekből áll. És ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy egyedül nem megy. Vigyáznunk kell egymásra, mert a munkánk, akár a légtornászoké: összekapaszkodva működik csak. Tisztelnünk kell egymást. 

L.V.: Szerinted ma Magyarországon a színház inkább menedék, tükör, vagy ütközőzóna?

-Mindhárom egyszerre. De manapság elsősorban menedék, mert az emberek szeretnének kiszakadni abból a zajból, ami körülveszi őket. Tükör is, mert a színház a jelen társadalmáról, rólunk is beszél, elgondolkodtat és kizökkent a hétköznapokból. És néha ütközőzóna is, mert ahol valódi gondolatok és valódi érzelmek jelennek meg, ott óhatatlanul feszültségek is keletkezhetnek. De ez egyáltalán nem baj.

L.V.: Más okból megy ma az ember színházba, mint 10–20 évvel ezelőtt?

L.Zs.: A világ nagyon megváltozott körülöttünk és folyamatosan változik. Sokkal gyorsabb lett minden, sokkal türelmetlenebb, sokkal zajosabb. Talán ezért ma még nagyobb szükség van arra az élő találkozásra, amit a színház tud adni.

L.V.: A mai világ inkább eltereli vagy inkább kiélezi a színház jelentőségét?

L.Zs.: Mindkettő igaz. Az online világ rengeteg figyelmet elvesz az embertől, de közben fel is erősíti az élő jelenlét értékét. Egy színházi este nem visszatekerhető. Nem lehet görgetni közben. Ott kell lenni lélekben is. És ez ma talán nagyobb érték, mint valaha.

L.V.: A színház feladata ma inkább megnyugtatni, kizökkenteni vagy kérdéseket nyitva hagyni?

L.Zs.: Szerintem a jó színház nem didaktikus. Nem kijelent, hanem megérint. Van, amikor vigaszt ad, van, amikor felkavar, és van, amikor egyszerűen csak nem hagy nyugodni. Talán a legfontosabb, hogy hasson az emberre. Hogy történjen valami belül.

L.V.: Mitől válik egy színház kortárssá, anélkül, hogy divatossá válna?

L.Zs: Attól, hogy őszintén beszél a jelen emberéről a jelen emberének. Nem attól kortárs egy színház, hogy mindenáron modern vagy trendeket követ. A klasszikus, letisztult formák is tudnak nagyon maiak lenni, ha igazi emberi tartalom van mögöttük.

L.V.: 2026-ban mi a fontosabb, a bátorság vagy a következetesség?

L.Zs.: A kettő együtt ér valamit. Bátorság kell ahhoz, hogy az ember döntéseket hozzon, vállalja a saját ízlését és gondolatait, de nagyon fontos, hogy fogadja el mások ízlését és gondolkozását és a sajátjától eltérő ízlésvilágú produkciókkal is “szolgálja” azokat, akik erre tartanak igényt. De következetesnek kell lenni. Egy színház hosszú távon csak stabil értékrenddel tud működni.

L.V.: Szerinted mi fontosabb ma, a formanyelvi bátorság vagy az emberi igazság?

L.Zs.: Az emberi igazság. A forma is nagyon fontos és változik korszakonként, de az emberi lélek nem változik olyan gyorsan.

L.V.: Mi az a döntés, amit a néző soha nem fog látni, mégis alapvetően meghatározza az előadásokat?

L.Zs.: A társulat működésével és a repertoárral kapcsolatos döntések. Hogy milyen légkörben dolgoznak az emberek. Hogy van-e bizalom, egymás iránti tisztelet, kiszámíthatóság. Ezek kívülről láthatatlan dolgok, de minden előadáson érződnek. Egy összetartó társulat erejét és a kohéziót a nézők megérzik, átjön a színpadról.

L.V.: Hogyan lehet egyszerre vigyázni egy társulatra és közben folyamatos mozgásban tartani?

L.Zs.: Őszinteséggel és következetességgel. Egy társulatnak biztonság kell, kiszámíthatóság a mindennapi működés tekintetében, de közben az inspiráció is elengedhetetlen. A színház nem lehet állóvíz, mert akkor elveszíti az elevenségét. Nincs két egyforma este és az előadás, a siker gyorsan elillan, újra kell kezdeni mindent minden nap. Érzékenység és vele együtt erős jellem is szükséges.

L.V.: Egy színház élén inkább irányt mutatni nehezebb, vagy teret adni másoknak?

L.Zs.: Irányt mutatni. Hiszen ahogy említettem sokfélék vagyunk. Megtalálni a mindenki számára elfogadható közös irányt talán a legnehezebb feladatom. Később aztán tartanunk kell a közösen kitűzött irányt, de közben hagynom kell levegőt az alkotóknak. Hagynom kell őket kiteljesedni. Természetesen a kéréseimet mindig határozottan megfogalmazom, hiszen a “végtermékért” én vagyok az első számú felelős.

L.V.: Hogyan változtatja meg az embert az, amikor már nemcsak alkotó, hanem döntéshozó is?

L.Zs.: Sokkal magányosabbá teszi. Az ember megtanulja, de nehezen nyugszik bele, hogy nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. És azt is, hogy számtalan döntést akkor is meg kell hozni, ha emberileg nehezek és netán megbántanak másokat. Én színművészként álltam a másik oldalon is, így tehát jelenleg vezetőként pontosan tudom előre, melyik döntésem, milyen következményekkel jár majd és milyen reakciókra számíthatok, kit, hogyan fog érinteni, de a működés érdekében meg kell hoznom őket.

L.V.: Van-e olyan döntésed igazgatóként, amit emberileg nehéz volt meghozni, de szakmailag mégis elkerülhetetlennek éreztél?

L.Zs.: Természetesen volt, van és lesz is. Egy színház élén rendszeresen olyan döntéseket is meg kell hozni, amelyek emberileg fájdalmasak, de a társulat, az intézmény vagy a jövő szempontjából szükségesek. Ezeket az ember soha nem könnyen hozza meg.

L.V.: Milyen színházat szeretnél hátrahagyni egyszer, egy jól működő rendszert vagy egy gondolkodó közösséget?

L.Zs.: A kettő együtt lenne az ideális. Erre törekszem. Gondolkodó közösséget és egy sikeres, jól működő intézményt.

L.V.:Mit remélsz attól a nézőtől, aki ma először lép be a színház kapuján?

L.Zs.: Azt, hogy úgy menjen haza: ide érdemes visszajönni. Hogy megérintették a látottak. Hogy kíváncsi lett és úgy érzi, itt a helye.

L.V.: Mit jelent ma egy társulathoz tartozni?

L.Zs.: Szerintem ma még nagyobb érték, mint régebben. Egy társulat nemcsak munkahely, hanem emberi közösség is. Együtt örülünk, együtt fáradunk el, együtt élünk át sikereket, kudarcokat és nehézségeket egyaránt.

L.V.: El tudod képzelni a jó színházat valódi bizalom nélkül?

L.Zs.: Nem. A színpadon minden látszik, ezáltal a bizalom hiánya is.

L.V.: Mit tanultál a színészektől az elmúlt években emberileg?

L.Zs.: Hogy nagyon érzékenyek, ezért figyelnem kell Rájuk és meg kell hallgatnom a gondolataikat. A színészek nagyon pontosan érzik az emberi rezdüléseket. Rengeteget lehet tanulni abból, ahogy figyelnek egymásra és a világra. Egyszerre kell védtelennek és sebezhetetlennek lenniük.

L.V.: Van-e olyan időszak a pályádon, amikor a csend volt a legnagyobb tanító?

L.Zs.: Igen. Az ember sokszor a nehéz időszakokban tanulja a legtöbbet saját magáról és a közösségről, amiben él. A csend néha őszintébb, mint a siker zaja.

L.V.: Mit csinál egy színházi ember, amikor nem taps veszi körül?

L.Zs.: Ugyanazt, mint bárki más. A színházi embernek azonban a színház, a színpad az élete. Folyton oda vágyik vissza és sokszor bele sem gondol, hogy milyen lenne enélkül az élete. Ha gyakrabban belegondolunk, akkor ébredünk rá igazán, hogy mekkora kincs számunkra.

L.V.: Miben lettél más vezető az elmúlt évek tapasztalatai után?

L.Zs.: Próbáltam az idegrendszeremet erősíteni, ezáltal türelmesebbé válni. Türelmesnek lenni azonban nem egyszerű, hiszen művészként a türelmetlenség visz előre engem is. Az elmúlt évek tapasztalatai megértették velem, hogy a stabilitás milyen fontos érték egy közösség életében. A stabilitás fenntartásának felelőssége nehéz, de édes teher. Soha nem dőlhetek hátra.

L.V.: Mit gondolsz: a mai néző inkább társalkotó vagy inkább befogadó?

L.Zs.: Befogadó, de a néző energiája nélkül nincs előadás. Minden este más, mert minden közönség más. Társalkotó tud lenni, ha együtt tud lélegezni a történettel, ha megérintik a látottak és kölcsönhatásba tud kerülni a művészekkel.

L.V.: Kell-e a színháznak nevelnie?

L.Zs.: Mintákat tud mutatni és ajánlani. Ha valódi értéket képvisel, akkor természetes módon formálja az embert.

L.V.: Lehet-e a színház a belső mozgás tere, nemcsak történeteké?

L.Zs.: Szerintem igen, sőt ez a legfontosabb része. A történet csak eszköz. Az igazi kérdés mindig az, hogy mi történik közben az ember lelkében.

L.V.: Mi az, amit egy előadás után jó lenne, ha a néző nem tudna azonnal szavakba önteni?

L.Zs.: A katarzist. Azt az érzést, amikor valami még dolgozik benne és ezáltal más emberként hagyja el a nézőteret, mint ahogy megérkezett oda.

L.V.: Hiszel-e abban, hogy a színház képes lassítani az embert?

L.Zs.: Igen. És talán ma ez az egyik legnagyobb ereje.

L.V.: Mikor érzed azt egy színházi este végén, hogy „érdemes volt ma bejönni dolgozni”?

L.Zs.: Ha teltház van, hosszantartó vastaps és vidám, boldog, vagy éppen megérintett, elgondolkodó embereket látok. Ha a közönség jól szórakozott és a produkció valamennyi közreműködője is elégedett az aznapi teljesítményünkkel.

És hogy mi, nézők, mit tanulhatunk mindebből? Talán azt, hogy a színház egy hely, ahol a bizalom, a közös gondolkodás és az egymás iránti felelősség legalább annyira fontos, mint a darab, ami esténként a színpadon megszületik. Lipics Zsolt gondolatai mögött végig ott húzódik a hit abban, hogy a színház ma is képes kizökkenteni az embert a világ zajából és valami olyat hagyni a nézőkben, ami még sokáig tovább él akkor is, mikor legördült a függöny.

A Pécsi Nemzeti Színház megtisztelve érzi magát ezért a példaértékű elötelezettségért, így köszönetképp az ajándék bérlettel a jól megszokott helyén ülve estéről estére vendégünk lehet a 2026/2027-es évad minden nagyszínházi premierjén!

Szó lesz párkapcsolati játszmákról, férfi-női őszintétlenkedésekről, jó és rossz ízlésről és természetesen zenéről. A legnagyobb tabuk sincsenek biztonságban és ha a problémákat feloldoznunk nem is sikerül, legalább röhögünk rajtuk egyet. (És így már félig meg is oldottuk?)

Elek Péter legújabb önálló estjében a tőle megszokott stílusban dolgozza fel ezeket humorosan, korábban még sohasem hallott vadonatúj történetek, viccek formájában. Jöjjenek el és nevessenek és kapjanak válaszokat, de természetesen csak azután, miután elhangzott a legfontosabb kérdés: „Lehetek őszinte?"

Az eseményen Lipics Zsolt igazgató kihirdette a következő évad előadásait, majd a színház művészei színvonalas műsorral szórakoztatták a közönséget. A program zárásaként a Kacaj zenekar gondoskodott a jó hangulatról és a talpalávalóról.

"Ezúton is köszönjük mindenkinek, aki ellátogatott és együtt ünnepelte velünk az új évad kezdetét!" - írták a színház honlapján, ahol videót és képgalériát is közzétettek az eseményről.

KÉRJÜK, ÚJÍTSÁK MEG BÉRLETEIKET!

Bérletét online is megújíthatja a https://pnsz.jegy.hu/seasonticket/renew oldalon.

Kövessék az alábbi instrukciókat!
Bérleteik megújításához kérjük írják be az alábbi mezőbe bármelyik 2025/2026-os bérletük vonalkódját a betűkkel együtt (0000000000PECSN)

Online bérletújítást választó nézőink 10% hűségkedvezményben részesülnek.
A kedvezményt a kosár oldalon, a jegyár mellett tudják kiválasztani.

Diák- és nyugdíjas kedvezménnyel vásárolt bérletek megújítása esetén nézőink a Kosár oldalon, a bérletkód ismételt beírásával tudják érvényesíteni a kedvezményüket. (0000000000PECSN)

Akik páholykedvezménnyel rendelkeztek a 2025/2026-os évadban, kérjük, hogy vegyék fel kollégáinkkal a kapcsolatot (telefon vagy e-mail-en).

Kedvezmények a 2026/2027-es évadra
A nagyszínházi klasszikus bérlettel rendelkező nézőink továbbra is 20% kedvezménnyel vásárolhatnak jegyet az évad folyamán a Kamaraszínházba és az N. szabó Sándor Terembe hirdetett előadásainkra.
Minden saját produkciónkra 1 bérlettel 1 jegyet!

20% Páholykedvezményt adunk négy- és ötfős teljes páholyok árából, amennyiben családjával, barátaival tervez rendszeres színházlátogatást.

10% Hűségkedvezményt adunk régi bérlőinknek a meghirdetett nagyszínházi bérletek árából (bérletsorozatok közötti váltás esetén is)

Új bérletvásárlók – online vásárláskor – 5%-os kedvezménnyel vásárolhatják meg bérleteiket.

Ahogy tetszik bérlet, Családi bérlet és PNSZ Ajándékkártya március 31-ig vásárolható, beváltása az évad utolsó előadásáig lehetséges.

Figyelem! az SMS és e-mail értesítőt adatvédelmi okokból minden évadban újra szükséges igényelni.

A 2026/2027-es évad műsorfüzete online az alábbi címen található: https://www.pnsz.hu/userfiles/musorfuzet/2026_2027

A műsorfüzet áttanulmányozása után jöjjenek, vásároljanak bérletet, jegyet, PNSZ Ajándékkártyát az új évadra maguknak vagy akár szeretteiknek ajándékba.

JEGYPÉNZTÁR nyitvatartás 2026. június 12-ig!
Hétfő-Péntek: 10.00-17.00 | Szombat, vasárnap, ünnepnap: zárva

JEGYPÉNZTÁR nyitvatartás a 2026/2027-es évadban
NYITÁS: 2026. augusztus 26., szerda 10.00 óra
Hétfő-Péntek: 10.00-17.00 |szombat, vasárnap, ünnepnap: zárva

Telefon: +36 72 211-965 | +36 72 512-669 | +36 72 512-675

e-mail: jegy@pnsz.hu

Az eseményen Lipics Zsolt igazgató köszöntötte a színház iránt elkötelezett közönséget, majd ismertette a következő évad sokszínű programját. A bejelentésből kiderült: a teátrum összesen 13 új bemutatóval készül, köztük két ősbemutatóval, ami különösen izgalmasnak ígérkezik a színházkedvelők számára.

A repertoár a megszokott módon rendkívül változatos lesz: klasszikusok, kortárs darabok és látványos színpadi produkciók egyaránt helyet kapnak, ráadásul neves hazai és külföldi rendezők közreműködésével.

Hűséges bérlőknek 10% kedvezményt biztosítanak a bérlet árából, az online vásárlók pedig 5% kedvezményben részesülnek. A Klasszikus nagyszínházi bérletek mellett, a kevesebb kötöttséget jelentő, ám nagyon kedvezményes „Ahogy tetszik” bérlet és a Családi bérlet is újra meghirdetésre kerül. A jövő évadra is tudnak exkluzív ajándékként PNSZ Ajándékkártyát is vásárolni a kedves színházrajongók.

Új színművészekkel bővül a Társulat:

Bartus Berci, Bayer Fruzsina, Stauróczky Éva és Xantus Barbara erősítik a következő évadtól a Pécsi Nemzeti Színhát Társulatát.

A színház nemcsak művészi, hanem közönségbarát szempontból is előrelátó: már május 4-től elindul a bérletértékesítés a 2026/2027-es évadra. A régi bérletesek számára biztosított a megszokott helyek megújításának lehetősége, akár online, akár személyesen.

A Pécsi Nemzeti Színház tehát ismét bizonyítja: nemcsak követi, hanem formálja is a hazai színházi életet – a következő évad pedig minden jel szerint ismét gazdag, izgalmas és emlékezetes lesz.

Az adatok egyértelműen jelzik, hogy a színház továbbra is stabil és meghatározó szereplője a város kulturális életének. A folyamatos, magas – 90% feletti – látogatottság, a teltházas előadások és a közönség töretlen érdeklődése mind azt mutatják: a Pécsi Nemzeti Színház valódi közösségi tér, ahol a művészet és a közönség találkozása nap mint nap élő valóság.

A repertoár sokszínűsége, a klasszikus és kortárs darabok egyensúlya, valamint a közönségigények tudatos figyelembevétele hozzájárult ahhoz, hogy a színház tovább erősítse pozícióját. A siker nemcsak számokban mérhető: a visszatérő nézők, az új közönségrétegek megjelenése és az előadások iránti kiemelkedő érdeklődés egyaránt a társulat munkáját dicséri.

A Pécsi Nemzeti Színház a jövőben is ezen az úton kíván haladni: stabil, kiszámítható működéssel, magas művészi színvonallal és a közönséggel való élő kapcsolattal.

A főszerepben: György-Rózsa Sándor
Közreműködik többek között: Kiss Diána Magdolna, Závodszky Noémi, Váradi Eszter Sára, Trokán Péter

Jókai nyomán, Szikora János Jászai Mari-díjas rendezésében elevenedik meg ez a különleges világ: látvány, érzelem, humor és dráma fonódik össze egy sodró erejű zenés előadásban. 
Zeneszerző Nagy Tibor Magnus Best Continental European Composer-díjas művész.

Ha szereted, amikor a zene mesél, a történet magával ragad, és a színpad valóban életre kel – ezt látnod kell! Ne maradj le!

Jegyek:
https://pnsz.jegy.hu/program/benyovszky-a-szabadsag-szerelmese-190757/1422932

Jegyárak:

• Felnőtt: 5000 Ft
• Gyerek: 2500 Ft

Előzetes jegyigényt a kudtanac@gmail.com címen lehet jelezni.

Szervezők: Tanac Kulturális Egyesület

Az estet Magyarország kormánya és a Csoóri Sándor Alap támogatta.

A Filharmónia Magyarország az ország legnagyobb komolyzenei koncertszervezője. Missziója, hogy a klasszikus zenét, az azzal járó kivételes élményt eljuttassa a különböző korosztályok életébe, legyen szó zenei nevelésről és ifjúsági koncertekről, világhírű zenekarok és szólisták színpadra állításáról, vagy tehetségkutatásról és -gondozásról, szemináriumokról és fesztiválokról. A Filharmónia Magyarország a Nemzetközi Zenei Versenyek Világszövetségének alapító tagja.

A VERSENY TÖRTÉNETE
Minden valószínűség szerint soha nem tudjuk már meg, hogyan is zongorázott Liszt Ferenc. A leírások arról tanúskodnak, hogy nem volt, aki nyomába érjen. Az biztos, Liszt egyénisége, zeneszerzői tudása, és egyedülálló technikája máig érezteti hatását. Nem véletlen, hogy a Zeneakadémia – a liszti talentumokkal rendelkező Dohnányi Ernő vezetésével – 1933-ban már megrendezte az első Liszt Ferenc Zongoraversenyt, amelyen Dohnányi növendéke, Fischer Annie diadalmaskodott. A hagyomány, amiként Liszt zsenije, azóta is kötelez, így a Liszt Ferenc Zongoraverseny a hazai és a nemzetközi zenei élet legrangosabb megmérettetései közé tartozik. 2026-ban újabb nyertes léphet a nagy elődök, Fischer Annie és Liszt Ferenc nyomdokába.

A VERSENY HELYSZÍNE
A Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny 2026. szeptember 15–20. között kerül megrendezésre Pécsett, Európa korábbi kulturális fővárosában és Magyarország egyik legfontosabb kulturális központjában, a Kodály Központban. A Kodály Központ Európa egyik legjobb akusztikájú koncertterme, ahol az elmúlt években számos nemzetközi és hazai művész, valamint világhírű szimfonikus zenekar lépett fel.

A Filharmónia Magyarország alapító tagja a Zenei Versenyek Világszövetségének (WFIMC) és az Alink – Argerich Foundation-nek.

"Ami széttört, azt összeillesztheted, és amikor megteszed, ne rejtsd el a törékenységet, mert a látszólagos törékenységből lesz a látható erő.”

A foglalkozás célja az önismeret, a feltöltődés, a mentális egészség ápolása. Sokan küzdünk szorongásokkal, félelmekkel és különböző láthatatlan nehézségekkel, melyekre jó egy kicsit más szemmel ránézni. A program során kapcsolódunk önmagunkhoz, egymáshoz és a műalkotásokhoz egy biztonságos, elfogadó, nyitott légkörben. Változatos művészetpedagógiai módszerekkel reflektálunk érzéseinkre; szavainkkal, testünkkel és rajzainkkal, festéssel. A kiállítás terében újraértelmezzük a tárgyakat interaktív módon, a részvételhez semmiféle művészeti előképzettség nem szükséges - írja a pecs.hu.

Időtartam: kb. 100 perc

Találkozó: a Zsolnay Negyed Látogatóközpontjában

Szervezők: Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.

Jegytípusok

• Teljes árú: 3500 Ft
• Felnőtt: 3500 Ft
• Diák: 1750 Ft
• Nyugdíjas: 1750 Ft

Szipál Márton fotókiállításra megváltott jegyek a Széchenyi téri Pécsi Galériába is érvényesek! 

Nem nagyon tudtam előre, mire számítsak. Verses est? Történetcsokor? Valamilyen ünnepies műsor a Költészet Napjára? Aztán pár perc után kiderült: egyik sem igazán. Vagy mindegyik egy kicsit.

A Pécsi Nemzeti Színház színpadán egymás után szólaltak meg Janus Pannonius, Weöres Sándor, Csorba Győző és Bertók László szövegei, de valahogy nem úgy, mint amikor „nagy költőket” szokás elővenni. Nem volt bennük távolság. Inkább olyan érzés volt, mintha valaki nagyon egyszerűen, minden sallang nélkül elkezdene beszélni arról, hogy milyen itt élni. A darabban a pécsi színjátszás aranygenerációját Sólyom Katalin, Füsti-Molnár Éva, Unger Pálma, Németh János és Stenczer Béla képviselik (miközben a dramaturg Bagossy László, a háttérben pedig Cseri László fotói tűnnek fel), a fiatalabb színészklasszisok közül pedig Vlasits Barbara, Illés Alexa, Bera Márk, Balaskó Bence, Juhász Bence és Kállai Gergely kaptak szerepet. Köles Ferenc nélkül pedig nem is lett volna darab a darab.

És közben valami egészen furcsa dolog történt: azon kaptam magam a nézőtéren ülve, hogy nem is figyelek „előadásként” rá. Inkább beugrott egy utca, egy hang, egy-egy teljesen hétköznapi emlék. Valami, amit nem is biztos, hogy amúgy fontosnak tartok vagy már annyira megszoktam, hogy magamtól észre sem venném – mégis ott van bennem.

Volt egy-két jelenet, ahol konkrétan azon tűnődtem: vajon csak én ismertem magamra, vagy ezt most bárki más is érezheti a nézőtéren? Vajon ez mindannyiunknak ennyire ismerős? És szerintem pont ez az, amitől működött az egész. Hogy nem egy „Pécs-képet” mutatott, hanem sok apró, személyes Pécset.

Alapi Tóth Zoltán rendezése nem akart mindenáron nagyot mondani. Egyáltalán nem volt túltolva és inkább hagyta, hogy a szöveg és a hangulat dolgozzon. Ettől került egyébként sokkal közelebb az egész előadás a nézőkhöz.

A zene is ilyen volt. Nem külön számként működött, hanem rövid dallamokként, néhol inkább mint háttérzaj, amit amúgy is hallasz a városban: harang, valami dallamfoszlány, egy ismerős ritmus. Nem is mindig tudtad pontosan, honnan jön, de mégis mindig hozzáadott valamit.

A darab erőssége, hogy miközben a néző az előadás végére nem kap egy nagy szájbarágós filozófiai magyarázatot arra, hogy „miért van Pécs”, vagy hogy miért lesz még 500 év múlva is, de furcsa módon ez nem is hiányzik, mert minden néző érti, hogy leginkább azért fog élni a város, mert egy kicsit mindannyian hozzátesszük a saját részünket. Akkor is, ha észre sem vesszük a hétköznapokban.

És lehet, hogy ez így jobban hangzik, mint bármilyen nagy megfejtés.

A trikolór a reformkorban vált általánosan ismert nemzeti jelképpé, majd 1848-tól a történelmi korszakok változásával, valamint használatának egyre szélesebb körűvé válásával folyamatosan új jelentésekkel gazdagodott.

A Janus Pannonius Múzeum több gyűjteményi osztályának anyagából, ill. kifejezetten a tárlatra gyűjtött, kölcsönzött tárgyakból válogatott kiállítás azt mutatja be, miként találkozhattak a különböző korok emberei a nemzeti színeinkkel.

A látogatók megismerhetik, miképpen jelent meg a trikolór a férfiakhoz, nőkhöz és gyermekekhez köthető tárgyakon, hogyan vált egyes viseletek sajátos díszítésévé, milyen szerep jutott neki az 1948–1989 közötti időszakban, és miként tűnt fel és tűnik fel egészen napjainkig a sportban és a gasztronómiában. A tárlaton egyaránt láthatók trikolórral díszített kézműves és gyári termékek, ill. olyan művészetileg értékes és értéktelen alkotások is, melyeken szintén feltűnik a piros-fehér-zöld.   

A rendezvényen a Trikolór fotópályázat kiválasztott képeit is megtekinthetjük.

*

A TRIKOLÓR-TÖRTÉNELEM – Kortalan hazafiságunk kincsei és kacatjai című néprajzi, kultúr- és művészettörténeti kiállítást rendezte: Bálizs Beáta PhD.

Az időszaki tárlat megvalósulását Bálizs Beáta muzeológus NKFIH által támogatott kutatási pályázata (OTKA PD 2022 148865) tette lehetővé.

A megnyitón Péterffy Attila, Pécs polgármestere hangsúlyozta, hogy egy olyan művész alkotásai leltek otthona Pécsett, akinek öröksége messze túlmutat a képzőművészet határain. Akinek művészete olyan vizuális gondolkodást teremtett, amely ma is jelen van az építészetben, a formatervezésben, a digitális kultúrában, sőt, mindennapi vizuális környezetünkben is. Amit ő megjósolt, az ma már lüktető, dinamikus világunk egyik alapélménye. Nem véletlen a jubileumi év szlogenje sem: „A jövő művészete fél évszázada velünk.” Ez egy vállalás. Vállalás arra is, hogy ezt az örökséget élővé tesszük, és beengedjük a város tereibe is. Az emlékév sokszínű kínálata is ezen elvek mentén, és széles körű városi összefogással zajlik.

Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója személyes, iskoláskori Vasarely emlékeit is megosztotta a megjelentekkel, majd a megújításra rákanyarodva köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a sikeréhez – a múzeumi munkatársaknak, városi cégeknek, a PTE Művészeti Karának és a Pécsi Ágazati Képzőközpont festőcsapatának.

Az ünnepségen jelen volt Vasarely unokája, Pierre Vasarely, az Aix-en-Provence-i Vasarely Alapítvány elnöke, a jubileumi év védnöke is. Beszédében megköszönte az egyetem, a városvezetés és a múzeum együttműködését, majd kiemelte az emlékév részeként Aix-en-Provence és Pécs közös programjainak jelentőségét. Úgy fogalmazott: külön öröm számára, hogy a két testvérvárost Vasarely művészete immár 15 éve ilyen szorosan fonja össze. Különleges pillanat volt, hogy a beszédet Sarkadi Eszter tolmácsolta – aki 50 évvel ezelőtt is a Vasarely család kísérője volt, s aki aktív korában maga is részt vett Pécs és Baranya helyi értékeinek – közte a képzőművészetek – menedzselésében, népszerűsítésében.

A tárlat kurátora, Getto Katalin muzeológus szintén személyes emlékekkel kezdett: kislányként ő is jelen volt az eredeti megnyitón, most pedig ő formálhatta újjá a város nemzetközi jelentőségű húzótárlatát – friss szemlélettel, de az örökséghez hűen. Az egyik jelentős változás, hogy a mester akaratának megfelelően ismét láthatóvá váltak az általa adományozott, a munkásságához kapcsolódó elődök és kortársak műveiből álló nemzetközi gyűjtemény kiemelkedő darabjai. Ezek nem külön blokkban jelennek meg, hanem a saját alkotásai közé integrálva, azoknak kontextust adva. A kiállításban több olyan mű is szerepel, amelyet az elmúlt 50 év során még sohasem láthattak a nézők: a művész kései korszakában keletkezett VI-VA album majdnem egy négyzetméteres szitanyomatai például a restaurálást követően első alkalommal kerültek falra a mappából, amelyben eddig pihentek.

A földszinten ezentúl Vasarely S.P.A.C.E. néven interaktív múzeumpedagógiai tér is várja az alkotó kedvű látogatókat, akár gyerekes családokat (S.P.A.C.E. — Szemlélj, Próbálj, Alkoss, Csináld, Élvezd), akik ott önállóan is beléphetnek Vasarely játékos univerzumába.

Az újranyitást a Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola zenei etűdjei színesítették.

Hiszen ki másra számíthatna, amikor a kollégák közül egyesek nem értek rá, mások megsértődtek, a maradék pedig egyszerűen megunta, hogy nem hagyja őket szóhoz jutni? Így hát Endre úgy döntött: ha már mindenki más kiesett, akkor ideje végre átadnia a stafétát… önmagának.

Amit évek óta csak ígérgetett, az most végrevalóra válik: egy 90 perces, pörgős, önironikus, egyszemélyes kavalkád, amelyben a főszereplő, a játszótárs, a dramaturg, a konferanszié, a rendező és a külön köszönet címzettje is ugyanaz a személy.

Főszerepben: Beleznay Endre

Játszótársak: Beleznay Endre & Beleznay Endre

Szöveg: Beleznay Endre

Dramaturg: Beleznay Endre

Konferál: Beleznay Endre

Rendezte: Beleznay Endre

Külön köszönet: Beleznay Endrének, aki nélkül ez az este egész biztosan létrejönne – csak sokkal unalmasabban.

Időpont: 2026.04.22. 19:00

Helyszín: E78 | Koncertterem

Időtartam: 90 perc – ennyi idő alatt Endre még magát is képes meglepni.

Samuele Sorana – gitár

Patrick Joray – szaxofon

Tobias Melcher – basszusgitár

Juhász Márton – dob

Időpont: 2026.04.16. 20:00

Helyszín: E78 | Koncertterem

Helyszín: E78 | Koncertterem

Vendég: ÁBI

Rendkívül sokszínű diszkográfiáját minden egyes koncerten egyedülálló show-élmény és páratlan zeneiség képezi le. Innovatív nyelvi, zenei és produkciós megoldásai – legutóbbi lemezét, a Gadara-t, a Müa nagytermébe épített hegy csúcsán állva mutatta be – újra és újra tágabbra nyitják a hazai előadóművészet horizontját - írja az E78.hu.

A hazai zenei élet kiemelkedő figuráiból – Klausz Ádi, Kálmán András, Varga Dani, Doór Matyi, Aminon és Indigo – álló zenekara 2025 nyarán tovább bővült: a Sziget Revolut színpadán bemutatott Big Band felállás éteri hangzásának megteremtésében három londoni vokalista alkotta kórus mellett Raphael Wressnig osztrák Hammond fenomén is közreműködött. A Live Band hazánk egyik legszínvonalasabb zenei produkciójaként számtalanszor bizonyította már, hogy a neves hazai fesztiválokra és legnagyobb hazai színpadokra is bevonzza, majd odaragasztja a publikumot.

Co Lee 2023-ban nagy sikerrel debütált első magyar nyelvű debüt lemeze, a Cirque de L\'Homme, amelyen olyan előadók működnek közre, mint Beton.Hofi, Kolibri vagy gyuris rögtön aranylemez lett. Ezt követte 2024 tavaszán a Doór Matyival közösen írt PROGRAM’,  A szintén  Blaize-el közösen jegyzett, harmadik magyar nyelvű nagylemeze, a La Promenade 2024 szeptemberében jelent meg, széleskörű kritikai elismerést váltva ki, szintén hamar elérte az aranylemez státuszt. A lemez és az egyedülálló koncert-show elővételben teltházas dupla lemezbemutató mellett debütált az Akvárium nagytermében. 2025-ben a La Promenade elnyerte a Fonogram – Magyar Zenei Díjat az év hazai rap/hip-hop albuma vagy hangfelvétele kategóriában. Emellett a WMMD Digitális Zenei Díj \"Release Strategy Best Practice\" elismerését is elnyerte.

Jelenleg az Air című angol nyelvű lo-fi hip-hop lemezének magyar nyelvű folytatásán dolgozik, amely előre láthatólag 2026 tavaszán érkezik.

ÁBI 

Ábi szövegcentrikus zenékkel az alternatív rap műfaján belül és kívül kísérletezik. A Wavy művészeti kollektíva tagjaként alkot lassan már két éve, és egyik fő célja meghaladni a hiphopban bevett topikokat, ezzel egy mélyebb réteget is felfejtve.

A meghívás különleges megtiszteltetés intézményünk és társulatunk számára, hiszen a magyar színházi élet egyik legfontosabb színpadán mutathatjuk be produkciónkat. A budapesti vendégjáték nemcsak az előadás sikerének visszaigazolása, hanem a Pécsi Nemzeti Színház művészi munkájának országos elismerése is.

A király beszéde bemutatója óta a pécsi közönség egyik kedvenc előadása, amely minden alkalommal telt ház előtt kerül színre. A produkció érzékenyen és nagy színészi erővel mutatja be VI. György király történetét, az emberi kitartás, a bizalom és a barátság erejét.

A VISZEM program célja, hogy a vidéki színházak kiemelkedő előadásai a fővárosban is bemutatkozhassanak. A Pécsi Nemzeti Színház számára ezért különösen nagy öröm és büszkeség, hogy társulatunk munkája ebben a rangos programsorozatban is helyet kapott.

A vendégjáték egyúttal fontos jelzés arra is, hogy a pécsi társulat magas színvonalú művészi teljesítménye országos figyelmet érdemel. A Pécsi Nemzeti Színház számára mindig különleges alkalom, amikor a város kulturális értékeit és művészeit a főváros közönsége előtt is bemutathatja.

A társulat nagy várakozással készül a budapesti fellépésre, és bízunk benne, hogy A király beszéde a Nemzeti Színház közönsége számára is emlékezetes színházi élményt nyújt majd.

Az előadásról bővebben

Jegyvásárlás ITT

A Classy trio tagjai évtizedek óta együtt muzsikálnak a pécsi Pannon Filharmonikusok szimfonikus zenekarban.
Az együttes létrejöttében nagy szerepe volt a koronavírus-járványnak. Amikor egyik napról a másikra korlátozták a nagyobb csoportok összejövetelét, mindannyiukban keletkezett egy űr,egyfajta elveszettség érzés, hisz az együttmuzsikálást nem lehet „home office” megoldani. Ebből a kellemetlen helyzetből próbáltak „menekülni",ckisebb formációban összejönni.  Igazi örömzenélés lett az eredménye. A Classy trio azóta Magyarország számos városában fellépett (Baja, Dunaújváros, Balatonfüred,  Szentlőrinc , Pécs stb.).
Céljuk a repertoár bővítése, a szép, harmonikus zene népszerűsítése, hogy az élő muzsika élvezetét minél szélesebb körbe eljuttassák.

Tagok:
Codeluppi-Szabó Gabriella – fuvola
Hozbor Éva – fagott
Sóvári Zsuzsanna – fuvola

Műsor:
Joseph Haydn: C-dúr, Londoni trió
Friedrich Kuhlau: Koncertduó két fuvolára
Tatiana Sztankovics: Az ősz dala
Herman Beeftink: Madarak

Időpont és helyszín:
2026. április 25. (szombat) 17:00
JPM Csontváry Múzeum (Pécs, Janus Pannonius utca 11.)

Belépődíj: 3500 Ft
Jegyet online vehetünk: hamarosan.

Javasoljuk, hogy a koncert előtt érkezzenek korábban, hogy legyen idejük elmélyülni a festmények világában. Így az alkotások inspiráló közegéből merítve hallgathatják végig a koncertet.

„Anarchista vagyok, abból az államrendre nem veszedelmes fajtából, amely nem öl királyokat, de az egyént tartja a világ központjának.

Homo esztétikusz vagyok, aki nem ismer jót és rosszat, csak szépet és rútat, aki nem áll sem jobboldalon a bégető fehér bárányok közt, sem baloldalon az ordító fekete farkasok közt. Az a magasztos és dicső gerinctelen, aki vasgerinccel vállalja gerinctelenségét, hogy biztosíthassa szabadságát, függetlenségét és szeszélyét.

Az elefántcsonttorony még mindig emberibb és tisztább hely, mint egy pártiroda. Az embereket igazán csak a magánügyek érdeklik. A közügy, hogy milyen sínpárokat fektessünk le, végeredményben sok ember kis magánügye. De egy lélek magánügye, a költészet csodája folytán, sok ember nagy közügyévé nemesedik. A közügy a mű!” | Kosztolányi Dezső

Rendező: Deák Krisztina

Szervezők

Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.

Több mint jazz: A 90-es évek popkultúrája találkozik a barokk zenével

 Cécile McLorin Salvant nem ismer határokat. A haiti és francia gyökerekkel rendelkező, Miamiban nevelkedett művész pályafutása a 2010-es Thelonious Monk verseny megnyerésével indult, de mára túlnőtt a műfaji kereteken. A MacArthur-ösztöndíjas, háromszoros Grammy-díjas énekesnő legújabb, 2025-ben megjelent nyolcadik nagylemeze, az Oh Snap egy rendkívül személyes és provokatív zenei utazás - írja a kodalykozpont.hu.

A koncerten megelevenedik a 90-es évek Miami-életérzése: a művésznő bátran gyúrja egybe a gyerekkorát meghatározó fiúbandák popslágereit, a grunge nyers erejét, a francia barokk precizitását és a kortárs elektronika lüktetését a hamisíthatatlan jazz-improvizációval.

 Cécile McLorin Salvant egy korábbi nyilatkozatában hangsúlyozta: számára az éneklés nem öncélú virtuozitás, hanem történetmesélés, amellyel olyan mélységeket és formákat érint, amilyeneket előtte kevesen mertek a jazz színpadán.

 Az extravagáns énekesnő saját maga tervezi koncertruháit és gyakran saját rajzaival illusztrálja albumait is. Karizmatikus stílusikon, aki nemcsak jól énekel, hanem megjelenésével is diktál. Salvant az a ritka előadó, aki egyszerre nyerte el a szakma legmagasabb elismeréseit és a fiatalabb közönség rajongását. Tehetséges, kreatív, vagány, egyszóval a jazz „it-girl”-je.

Ez lesz Salvant első pécsi fellépése, amely kivételes lehetőség a hazai közönség számára, hogy élőben tapasztalja meg a művésznő legendás improvizatív hangját és zenei sokszínűségét, ráadásul mindezt a világhírű akusztikájú Kodály Központban. Az énekesnőt világszínvonalú zenészekből álló kvartettje kíséri, garantálva a virtuozitást és a zenei mélységet.

Esemény információk:

• Időpont: 2026. május 18. 19:00
• Helyszín: Pécs, Kodály Központ, Hangversenyterem

Jegy és részletek: https://www.kodalykozpont.hu/programok/cecile-mclorin-salvant

"Színész vagyok, elsősorban filmszínészként ismernek. De a gyökereim mélyen a színházhoz kötnek. 1977 és 2003 között a The Wooster Group társulat tagja voltam, akikkel saját előadásokat hoztunk létre és játszottunk a New York-i Performing Garage-ben, és turnéztunk is, szerte a világon. Dolgoztam Richard Foremannel, Robert Wilsonnal és Romeo Castelluccival is. Jelenleg a Velencei Színházi Biennále művészeti igazgatója vagyok. Ez a pozíció, a világban zajló események, valamint a vágyam, hogy visszatérjek a színházi munkához, megerősítették bennem a hitet a színház egyedülálló, pozitív erejében és fontosságában.

A The Wooster Groupnál töltött időm szerény kezdetén gyakran nagyon kevés nézőnk volt. Az volt a szabály: ha több a színész, mint a néző, lemondhatjuk az előadást. De sosem tettük. Több társulati tagunk nem is volt képzett színész; különböző szakmai hátterekből jöttek, hogy együtt csináljanak színházat - így a „show must go on” nem feltétlenül volt a jelszavunk, mégis kötelességünknek éreztük, hogy találkozzunk a közönséggel.

Gyakran úgy volt, hogy napközben próbáltunk, este pedig közönség előtt megmutattuk a félkész produkciót. Előfordult, hogy évekig dolgoztunk egy előadáson, közben pedig korábbi turnéink bevételeiből tartottuk fenn magunkat. Évekig dolgozni egy-egy darabon számomra sokszor fárasztó volt, a próbák megterheltek, de ezek a fázisbemutatók mindig izgalmasak maradtak – még akkor is, ha a közönség szerény létszáma lesújtó ítéletet mondott a munkánk érdekességéről. Mégis ez ébresztett rá arra, hogy a tanúként jelenlévő közönség ad a színháznak értelmet és életet.

Ahogy a szerencsejátékterem felirata mondja: „JELEN KELL LENNED, HOGY NYERJ.” A valós időben, közösen átélt alkotás – lehet, hogy előre komponált és megtervezett, de estéről-estére mégis más – ez a színház nyilvánvaló ereje. Társadalmi és politikai értelemben a színház soha nem volt ennyire fontos és létfontosságú önmagunk és a világ megértésében.

A nyilvánvaló problémát az új technológiák és a közösségi hálók jelentik, amik kapcsolatot ígértek, de látszólag inkább elszigetelték az embereket egymástól. Én is naponta használom a számítógépet, még ha nem is vagyok fent a közösségi hálón; rákerestem már magamra színészként, és a mesterséges intelligenciához is fordultam információért. De vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük fel azt, hogy az eszközökkel való kapcsolatunk fenyegetés az emberi kapcsolatainkra. Bár bizonyos technológiák jól szolgálhatnak minket, az a probléma, hogy nem tudjuk, ki van a kommunikációs kör másik végén, nagyon mélyen hat, és hozzájárul az igazság és a valóság válságához. Habár az internet képes kérdéseket felvetni, nagyon ritkán ragadja meg azt a csodát, amit a színház tud csak létrehozni. Olyan csodát, ami figyelemből, részvételből és a jelenlévők spontán kialakuló közösségéből születik egy olyan körben, ahol az emberek cselekszenek és válaszolnak egymásnak.

Színészként és színházi emberként továbbra is hiszek a színház erejében. Egy olyan világban, amely egyre megosztottabbnak, kontrollálóbbnak és erőszakosabbnak tűnik, a mi feladatunk az, hogy elkerüljük a színház leértékelődését: ne csak egy kereskedelmi vállalkozás legyen, ami figyelemelterelő szórakoztatásra épül, és ne is csak a hagyományok száraz, intézményes őrzője, inkább erősítsük azt a képességét, hogy embereket, közösségeket, kultúrákat kapcsoljon össze – és mindenekelőtt, hogy kérdéseket tegyen fel arról, merre tartunk...

A jó színház rákérdez a megszokott gondolkodási mintáinkra, és ösztönöz, hogy elképzeljük, mire vágyunk igazán. Társas lények vagyunk, biológiailag a kapcsolódásra teremtve. Minden érzékszervünk egy lehetőség a kapcsolódásra és ezeken keresztül válik egyre világosabbá, hogy kik is vagyunk. A színház mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk."

Willem Dafoe

Magyar fordítás: Németh Nikolett

Áprilisban új fejezet nyílik Pécsi Nemzeti Színház történetében: először rendezik meg az I. Pécsi Musical Fesztivált április 8. és 11. között. A kezdeményezés négy napon át tölti meg zenével, ismert dallamokkal és látványos előadásokkal a Pécsi Nemzeti Színházat – és kilépve annak falai közül, a Színház teret is.

Amint a Pécsi Nemzeti Színház oldalán olvasható: az I. Pécsi Musical Fesztivál eddig a városban még nem hallott produkciókat kínál, s a szervezők célja, hogy friss színt vigyen a térség kulturális palettájára. Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója szerint egy több évre visszamenő terv érett be mostanra.

Régi vágy, hogy szervezhessünk egy különleges fesztivált a nézők számára, amelyre máshol még nem került sor az országban – fogalmazott. Mint mondja, a megvalósításhoz nemcsak koncepció, hanem technikai fejlődés is kellett: többek között a színpad- és hangtechnika bővítése tette lehetővé, hogy megrendezzék.

A négy nap során a Nagyszínházban esténként egy-egy különböző előadás várja a közönséget, míg délutánonként a Színház tér válik a fesztivál középpontjává, ahol ingyenesen lesznek hallhatók a különböző produkciók. 

Fesztiválhangulat a Pécsi Nemzeti Színház szervezésében

A célunk, hogy fesztiválhangulatot varázsoljunk a Színház térre – mondta Lipics Zsolt. A délutáni, díjmentesen látogatható koncertek során musical slágerek hangzanak majd el, helyi énekstúdiók növendékei, fiatal, feltörekvő tehetségek és a színház művészei közreműködésével. 
A fellépők között sztárvendégek is lesznek, bár nevüket egyelőre nem hozták nyilvánosságra.

Ez lesz a mi meglepetésünk a nagyérdemű számára– tette hozzá a direktor.

A koncepció nem teljesen előzmények nélküli: az erkélykoncertek és az adventi fellépések már korábban is bizonyították, hogy mutatkozik igény a nyitottabb, közösségi élményekre. A fesztivál ezt a vonalat viszi tovább, tudatosan kilépve a színház falai közül.

Szeretnénk ingyenes programokkal is megszólítani a pécsi közönséget, akár azokat is, akik eddig kevésbé jártak színházba– mondta az igazgató.
A fesztivál kínálatának összeállításánál a szervezők nem ragaszkodtak mereven a klasszikus musical-repertoárhoz. Az előadások között szerepel musical slágerekre épülő est, az Edda dalaira épülő produkció, valamint a Barbra Streisand életét idéző műsor is, de helyet kap egy különleges, világzenei ihletésű előadás, az Ősapáink útján is.

Alapvetően a musical a fő csapásirány, de kikacsintunk a műfajból, hogy még színesebb legyen a paletta– magyarázta Lipics.

A fesztivál egyik izgalmas eleme a Musical Klub, amely nem hagyományos előadásként, hanem beszélgetős, zenés estként érkezik – ehhez hasonlót már tavaly is szervezett a teátrum. A közreműködők között olyan ismert nevek szerepelnek, mint Kocsák Tibor, Janza Kata vagy Földes Tamás, mellettük pedig a pécsi színészek és fiatal tehetségek is hallhatók lesznek.

A tervek szerint a következő években is szeretnék a programot megismételni, akár bővített formában. 

Ezek az előadások így, ebben a formában egyszer lesznek láthatók Pécsen. Igen színvonalas produkciókról van szó, amelyeket hallván biztosan nem fognak csalódni a nézők– hangsúlyozta az igazgató.

Az I. Pécsi Musical Fesztivál tehát egyfajta hagyományteremtő kezdeményezés is, amely azt kívánja bemutatni, hogy a musical – minden sokszínűségével együtt – képes közösséget teremteni, és új lendületet adni a város színházi életének.

A teljes program a Pécsi Nemzeti Színház weboldalán és Facebook-oldalán is megtalálható.

Az Egyesület munkájának egyik legfontosabb alapelve a közösség ereje: az, hogy közösen olyan kezdeményezéseket tudnak létrehozni, amelyek nemcsak az egyes intézmények számára teremtenek lehetőségeket, hanem a teljes vidéki színházi struktúra szakmai súlyát és érdekérvényesítő képességét is erősítik - írja a Pécsi Nemzeti Színház.

A Vidéki Színházigazgatók Egyesülete tavaly meghirdetett VISzEM elnevezésű programja igyekszik átvenni a Thália Színház eseményének, a Vidéki Színházak Fesztiváljának szerepét. 

A VISzEM - pályázat keretében a 21 tagszínház lehetőséget kap, hogy az aktuális évad során a főváros két kiemelt színházában, a Nemzeti Színházban és a József Attila Színházban bemutassa egy művészileg kiemelkedő, saját előadását. Az egyesület célja, hogy támogatásával biztosítsa, kiegészítse a fővárosi megjelenéshez hiányzó anyagi forrást, közvetítsen a színházak között és megszervezze a budapesti vendégszereplést. A VISzEM programja a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő támogatásával valósul meg. 

2026. március 17-én a Nemzeti Színházban a VISzEM program díszelőadását láthatták a meghívott színházszakmai vendégek, a Győri Balett és Győri Nemzeti Színház társulata Kodály Zoltán: Romance / Székelyfonó című művét mutatta be.

A VISzEM programban Budapesten, a közeljövőben még megtekinthető előadás:

Nemzeti Színház: 

- május 14. - Nagyszínpad - Pécsi Nemzeti Színház: A király beszéde 

A kezdeményezés célja az volt, hogy a forradalom és szabadságharc emlékét közösségi élményként, a város lakóival együtt ünnepeljük meg, és a színház művészeinek segítségével vigyük ki az ünnep hangulatát pécsi helyszínekre.

A Jászai Mari-díj a magyar színházi élet egyik legjelentősebb szakmai elismerése, amelyet kiemelkedő színművészi teljesítményért adományoznak. Laklóth Aladár pályáját a karakterformálás gazdagsága, erős színpadi jelenléte és a közönséggel való különleges kapcsolata jellemzi.

A Pécsi Nemzeti Színház számára külön megtiszteltetés, hogy társulatunk művésze ilyen rangos szakmai elismerésben részesült. Az elmúlt években minden esztendőben jutott állami vagy szakmai kitüntetés a társulat valamely tagjának, ami jól mutatja a pécsi színházi műhely országosan is elismert művészi munkáját.

Szívből gratulálunk Laklóth Aladárnak a rangos kitüntetéshez, és további sok sikert kívánunk művészi pályájához.

A Magyar Arany Érdemkereszt azoknak adományozható, akik kiemelkedő munkájukkal maradandó értéket teremtenek a magyar kultúra és közélet területén. Vermes Timea pályája során számos emlékezetes operai szerepben bizonyította kivételes hangi és művészi kvalitásait, amelyekkel a közönség és a szakma elismerését egyaránt kivívta.

A Pécsi Nemzeti Színház számára külön büszkeség, hogy társulatunk művészei évről évre rangos szakmai és állami elismerésekben részesülnek. Ezek a díjak nemcsak az egyéni teljesítményeket, hanem a pécsi színházi közösség magas színvonalú művészi munkáját is jelzik.

Szívből gratulálunk Vermes Timeának ehhez a megtisztelő elismeréshez, és további sok sikert kívánunk művészi pályájához.

Laklóth Aladár színművész a magyar színházi élet egyik legjelentősebb szakmai elismerését, a Jászai Mari-díjat vehette át, amelyet a kiemelkedő színművészi teljesítményért adományoznak.
Vermes Timea operaénekes pedig a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült, amely a magyar kultúra szolgálatában végzett magas színvonalú művészi munka elismerése.

Mindkét kitüntetés különleges szakmai visszaigazolás nemcsak az érintett művészek számára, hanem a Pécsi Nemzeti Színház teljes társulata számára is.
Büszkék vagyunk arra, hogy művészeink munkáját a szakma és az állam egyaránt rendszeresen elismeri.

Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagjai minden esztendőben rangos állami vagy szakmai elismerésben részesülnek. Ez a folyamatos szakmai visszajelzés azt jelzi, hogy színházunk olyan alkotóközösség, ahol a tehetség, a szorgalom és a művészi elhivatottság valódi értékké válik.

Szívből gratulálunk Vermes Timeának és Laklóth Aladárnak a méltán kiérdemelt kitüntetésekhez, és további sok sikert kívánunk művészi pályájukhoz!

A Pécsi Nemzeti Színház számára külön öröm és megtiszteltetés, hogy társulatunk tagjai munkájukkal évről évre hozzájárulnak ahhoz, hogy a pécsi színházi műhely országos szinten is kiemelt figyelmet és elismerést kapjon.

Nagy Írisz – a Pécsi Nemzeti Színház rendezőasszisztense, a Pécsi Balett egykori magántáncosa – a táncművész kategóriában kapott jelölést.
Köles Ferenc, Jászai Mari-díjas színművész – a színművészek kategóriájában jelölt.

Szívből gratulálunk mindkettőjüknek ehhez a rangos elismeréshez!

Szavazni a jelöltekre az alábbi linkre kattintva lehet:
https://szavazas.atv.hu/halhatatlanok

Történet egy anyáról, aki minden erejével próbálja megvédeni fiát a falu gúnyától, a kegyetlen kíváncsiságtól és a társadalom rideg közönyétől. Miközben nézzük az anya küzdelmét és hallgatjuk Gézagyerek egyszerű mondatait, szembesülünk azzal, hogy milyen áldozatokkal jár valakit feltétel nélkül szeretni, félteni és elengedni.

Kritika: https://www.prae.hu/article/14504-a-letezes-dadogasa/

JEGYEKÉRT KATTINTSON IDE

Az előadásról bővebben:
https://www.pnsz.hu/hirek/a-gezagyerek-a-pecsi-nemzeti-szinhazban/2026-03-06/1724

Ne maradjon le! Csupán egyetlen alkalommal lesz látható az előadás a Pécsi Nemzeti Színházban! 

Mit kínálnak ezek az anyagok?

- konkrét, kipróbált feladatokat
- önállóan is használható modulokat
- beszélgetést indító kérdéseket
- élményalapú feldolgozást – magyarázat helyett gondolkodást

Az ingyenes segédanyagok elérhetők az alábbi oldalon.

A folyamatosan repertoáron tartott nagysikerű előadás közreműködői a társulat kiváló énekművészein kívül neves vendég magánénekesek, a Pannon Filharmonikusok, a Pécsi Nemzeti Színház Kibővített Énekkara, valamint a Pécsi Művészeti Középiskola táncművész növendékei. A pécsi előadás a hagyományokra építve merész, kortárs elemekkel gazdagítja a művet, miközben tiszteletben tartja Erkel zenei örökségét.

Díszlettervező és Rendező: Fejes Szabolcs e.h. SZFE

Vezényel: Kocsár Balázs Liszt Ferenc-díjas, Érdemes- és Kiváló művész

Az előadásról bővebben itt: https://www.pnsz.hu/szindarab/bank-ban/499

Az örökölt düh így nem pusztán érzelem, itt a rendszert működtető identitás. Nem kérdez vissza, nem vizsgál felül, nem frissít. Ismétel. És miközben az eredeti sérelem talán már nem is releváns, a mechanizmus újra és újra termeli a konfliktust.

A kérdés nem az, hogy volt-e valaha jogos indulat. Pusztán az, hogy mikor válik a düh önmagát fenntartó struktúrává. És hogy képesek vagyunk-e megszakítani egy történetet, amelyet már nem értünk, de még mindig élünk.

A teljes kritika az alábbi oldalon érhető el.

2026 tavaszán történelmi pillanathoz érkezik Pécs kulturális élete: első alkalommal rendezik meg a Pécsi Musical Fesztivált, amely négy napon át a musical műfaj legjavát hozza el a közönség számára - írja a Pécsi Nemzeti Színház.

Látványos, nagyszabású előadások, világszínvonalú énekesek, lenyűgöző színpadi megoldások és ikonikus dalok várják mindazokat, akik szeretik a zenés színház varázsát. A Nagyszínház falai között esténként igazi színházi ünnep bontakozik ki – érzelemmel, energiával és felejthetetlen pillanatokkal.

A fesztivál célja, hogy a musical műfaj sokszínűségét és erejét méltó módon ünnepelje, miközben különleges találkozási pontot teremt a művészek és a közönség számára.

Ingyenes délutáni programok a Színház téren

A fesztivál nemcsak az esti előadásokról szól!
Minden nap délután a Színház téren musicalslágerek csendülnek fel sztárfellépőkkel – ingyenes programként.

Találkozhat kedvenc előadóival, közös élménnyé válhatnak a legismertebb dallamok, és együtt hangolódhatunk az esti előadásokra egy felszabadult, ünnepi hangulatban.

A jegyértékesítés március 2-án indul!

Érdemes időben biztosítani helyét, hiszen a kiemelt érdeklődésre való tekintettel a legjobb helyek gyorsan gazdára találhatnak.

Legyen részese Pécs egyik legjelentősebb kulturális eseményének, és ünnepeljük együtt a musical műfaját 2026 áprilisában!

Ennek érdekében intézményünk tovább erősítette egészségügyi felkészültségét: a színház egy defibrillátor készüléket szerzett be, amely az előadások ideje alatt folyamatosan rendelkezésre áll.

Bízunk benne, hogy használatára soha nem lesz szükség, ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy váratlan rosszullét esetén a lehető leggyorsabb segítség biztosított legyen. A készülék a színház dolgozóinak felkészültségével együtt a biztonságos és gondoskodó nézőtéri környezetet szolgálja.

Színházunk számára a minőségi művészeti élmény mellett a közönség biztonsága és jólléte is alapvető érték.

Ráhangoló

Ez az írás hosszabb lett, mint egy mai üzenetváltás. Szinte zavarba ejtően hosszú. Nem lehet átfutni két értesítés között, nem fér el egy gyors görgetésben. Olyan, mint egy levél, végig kell olvasni, hogy értelmet nyerjen. Mint amikor az ember a harmadik bekezdésnél kezdi érteni az első mondatot.

Lehetne rövidebb. Lehetne tömörebb. Lehetne három frappáns megállapítás és egy hatásos zárómondat. Csakhogy az Illatszertár nem három megállapítás. Az idő, amelyről beszél, nem fér el rövid formában. Ahogyan egy szerelmes levél sem a legelső sorában fejti ki a lényegét, ez az írás is csak akkor áll össze, ha végig megyünk rajta.

Ezért lett hosszú. Nem a bőbeszédűség miatt, hanem mert időt kér. Ugyanazt az érési időt, amelyről maga az előadás is beszél.

Levél az idő rándulásáról

Az idő ma nem múlik, csak összecsuklik. Ami egykor évek alatt formálódott, ma percek alatt lezajlik. A könyvnyomtatás és az első újság között évszázadok teltek el. A televízió és az élő közvetítés között évtizedek. Az internet és az online hírportálok között néhány év. Ma pedig három perc is elegendő ahhoz, hogy egy információ bárhová eljusson a világban. A kérdés nem az, hogy ez jó-e vagy rossz. A kérdés az, hogy közben mi történt velünk. A kommunikáció sebessége megelőzte a gondolkodás sebességét. Válaszidőben mérünk, nem tartalomban. Egy üzenet elküldése pillanat műve, a türelem pedig lassan anakronizmussá válik. A „látta” státusz fontosabb lett, mint az, hogy mit is akarunk valójában mondani. A csend gyanús lett, a várakozás pedig kényelmetlen.  Volt idő, amikor az írás gesztus volt. Amikor egy levél megfogalmazása nemcsak közlés, de önvizsgálat is volt. A papír fölé hajló embernek ideje volt mérlegelni a szavakat. A válasz késlekedése nem elutasítást jelentett, inkább az érzelmek érési idejét.

Az Illatszertár ebben az összefüggésben különös jelentést kap. A darab szerelmi levelei nem pusztán dramaturgiai eszközök, egy másféle időfelfogás hordozói is. Olyan világot mutatnak, ahol az érzelem nem azonnali reakció, inkább egy formálódó folyamat. Amikor ma ezt a történetet a Pécsi Nemzeti Színház színpadán nézzük, nem egyszerűen egy múltbeli korszakot látunk. Inkább azt vizsgálhatjuk meg, vajon a gyorsabb kommunikáció közelebb vitt-e bennünket egymáshoz, vagy csupán lerövidítette azt az időt, amelyben valóban megérthetnénk a másikat.

A kommunikáció formája nem pusztán technikai kérdés, emberi önértelmezési tér. A kommentalapú világban az identitás szerkeszthető. A mondat reakció, pozíció, jelenlét. A hangsúly azon van, hogyan látszom, hogyan hat, milyen visszhangot kelt. A beszéd gyakran kifelé irányul. A térhez alkalmazkodik, a közönséghez igazodik. A kimondás mozgékony, visszavonható, újra szerkeszthető. A mondat nem lezár, folyamatos állapotot tart fenn.

Levél a türelemről

A levél más rend szerint működik. Az írás ideje belső idő. A papír nem reagál azonnal, nem kér visszajelzést. A levélírás közben az ember kénytelen végig gondolni, mit érez, mit gondol, mit vállal. A levél a másikhoz szól, és közben az író önmagához is beszél. A mondat itt közlés és önazonosítás egyszerre. A pont a végén döntés; ezt gondolom most, ezt vállalom. Ebben az értelemben a levél világa egyszerre kitárulkozás és önfeltárás. A forma zártsága súlyt ad a tartalomnak. A kimondás visszavonhatatlansága felelősséggel jár. A csend, amely a levél elküldése és a válasz megérkezése között feszül, az érzelmek érési ideje.  E gondolati tengely mentén a szerelmeslevél és a búcsúlevél ugyanannak a műfajnak a két véglete. A szerelmeslevél a nyitás gesztusa tiszta jövőt feltételez, kapcsolódni akar, kockázatot vállal a remény érdekében. A búcsúlevél a lezárás gesztusa. Múltat összegez, döntést rögzít, elenged. Az egyik kitágítja az időt, a másik lezárja. Az egyik a vágy kiterjesztése, a másik a hiány kimondása.

Közös bennük, hogy mindkettő teljes beszéd. Nem reakció, nem félmondat, nem lebegtetett állapot. A szerelmeslevél és a búcsúlevél az a két pont, ahol az ember a másikhoz és önmagához egyaránt őszintén szól. Nem pusztán a levél tűnt el, az azt létrehozó érési idő is. Az a belső tér, ahol a gondolat még nem kimondott szó, csak formálódó érzés. Az a csend, amelyben a mondat súlyt kap, mielőtt elindulna a másik felé. A mai kommunikáció gyors. Az üzenet azonnal megérkezik, a reakció szinte reflexszerű. A várakozás feszültsége eltűnt. A „majd válaszolok” helyét átvette az „azonnal reagálok”. A kimondás ideje megelőzi a megértés idejét.

Régen a levélírás maga volt az érlelés. A mondat nemcsak közlés volt, gondolkodás. Az ember a papír fölött ülve tisztázta önmagában, mit érez. A válasz késlekedése nem sértés volt. Maga volt a lehetőség. Idő arra, hogy a másik is átgondolja saját álláspontját.

Ma a csend gyanús. A lassúság félreérthető. A késlekedés értelmezést kér. Az érzelmi folyamat felgyorsult, a döntések gyakran előbb születnek meg, mint ahogy a belső bizonyosság kialakulna. Ezért hiányzik az érési idő. Nem nosztalgia miatt, csak azért, mert az önmagunkhoz vezető út rövidebb lett. A kimondás könnyebb, a vállalás kevésbé végleges. A gondolat nem mindig ér be, mielőtt nyilvánossá válik. És talán épp ezért olyan erős még ma is a levél formája. Mert emlékeztet arra, hogy az érzéseknek idejük van. Hogy a kapcsolat nem pusztán jelenlét, inkább folyamat. Hogy a pont a mondat végén nem lezárás, sokkal inkább belső döntés.

Levél az érési időről

Az érési idő nem technikai hiány. Lelki hiány. És talán a legfontosabb kérdés nem az, hogy visszahozható-e a levél, sokkal inkább az, tudunk-e még időt adni egymásnak – és önmagunknak. Ebben az előadásban nem történik meg az, amitől gyakran tartani lehetne, nem játssza el a múltat díszletként és nem imitálja a lassúságot. Nem mímel, inkább időt ad, valódi időt, a jelenlét idejét. A monotónia koreográfiája különösen erős eszköz. A mozdulatok ismétlődése, a munkaritmus, az illatszerbolt mechanikus működése nem pusztán stiláris elem. Taszító önazonosságot teremt a mindennapjainkkal. A rutin, amelyben élünk, visszanéz ránk. A mozgás nem nosztalgikus, ismerősen fojtogató. Az Óra pozíciója a térben mindenek felett áll. Nem igényel külön hangsúlyt, jelenléte önmagában jelentés. Nem dekoráció, hatalom. A tér fölött őrködik, miközben a szereplők érzelmei lassan érnek. A néző érzékeli: az idő nem illusztráció, szervező erő. A döfés pillanatában valós időben megírt levél radikális gesztus. Nem visszatekintés, nem előre gyártott kellék. A megszületés pillanatát látjuk. A mondat nem kész, keletkezik. Ez a gesztus kibillenti a nézőt a hétköznapi tempóból. A színház nem elmesél, megteremti az érési időt, amely a mindennapokból hiányzik.

Levél a pont jelentéséről

Vidákovics Szláven rendezése tiszta és következetes értelmezés. A levelezés nem romantikus eszköz, ellenállás a gyorsulással szemben. A forma nem múltidézés, gondolkodási javaslat. A néző nem kívülről figyel egy korszakot, saját időélményével szembesül.

Ez az olvasat nem harsány, nem didaktikus. Következetesen épített tér, ahol az idő visszakapja súlyát. És ezzel együtt az érzelem is. A humor működik. Nevetünk. A helyzetkomikum, a félreértések, a karakterek túlzásai elszabadító erejűek. A néző reagál, együtt lélegzik a jelenettel. A nevetés valós, nem erőltetett. Ugyanakkor a nevetés pillanatában valami más is történik. A komikum nem pusztán felszabadít, leleplez. A jellemek nevetségessége nem felszíni túlzásból fakad, abból a belső törésből táplálkozik, amelyet hordoznak. A humor forrása a beszűkült lehetőség.

Levél az illatok közül

Hammerschmidt görcsös ragaszkodása a rendhez, az alkalmazottak bizonytalansága, a szerelmi félreértések mind abból a térből fakadnak, ahol az érzelmek nem találnak szabad utat. A komikum abból születik, hogy a szereplők mást akarnak, mint amit élni tudnak. A vágy és a valóság közötti rés nevettet. A nevetés itt nem könnyed, inkább keserű íze van. A néző lassan ráismer saját működésére, a halogatásra, a félrebeszélésre, a megfelelési kényszer finom csapdáira. A humor a fel nem vállalt döntésekből sarjad, a kimondatlan mondatokból él, és abból a pillanatból, amikor a jövő tágassága észrevétlenül beszűkül körülöttünk.

Ezért válik a komikum itt lélektani erővé. Nem a helyzet abszurditása nevettet, az emberi esendőség csal mosolyt arcunkra. A jellem ott válik komikussá, ahol nem tud kitágulni. Ahol a saját korlátai közé szorul. Ebben az értelemben a nevetés nem eltávolít, sokkal közelebb húz. A néző nem kívülről szemléli a figurákat, hanem felismeri bennük a saját időveszteségét, saját el nem döntött pillanatait. A humor így nem feloldás, inkább felismerés. És talán éppen ezért működik ennyire erősen, mert a komikum mögött ott húzódik a kérdés, hogy mi történik akkor, amikor a jövő nem nyílik meg, csak ismétli a jelent.

A színészi játék tiszta és fegyelmezett. Nem rájátszik a komikumra, nem gyorsít rá a poénokra, nem igyekszik könnyíteni a jeleneteken. A figurák az idő súlyában léteznek. A mondatoknak terük van, a csendeknek tartása. A játék nem dekoratív, inkább gondolkodó természetű. A színpadon nemcsak történet zajlik, egy sajátos állapot is megszületik.

Ebben a közegben különösen erős Laklóth Aladár jelenléte. Hammerschmidt figuráját nem pusztán karakterként formálja meg, időrétegként mutatja meg. A szerepben ott van az elfogyás. A rendhez való ragaszkodás mögött érzékelhető a bizonytalanság, a pozíció megingása, az a finom repedés, amely a hatalom felszíne alatt húzódik.

Laklóth Aladár játéka ellenpontot teremt a kibontakozó lehetőségek világában. Amíg a fiatalabb figurákban ott vibrál a még megnyíló jövő, addig Hammerschmidt alakja a beszűkülés állapota. Nem tragikus túlzással, nem látványos gesztusokkal él, játékát visszafogott, pontos jelenlét jellemzi. A komikum nála nem harsány, inkább önleleplező.

Ez az ellenpont teszi érzékelhetővé az előadás egyik legfontosabb feszültségét: a megőrzés és a változás közti teret. Laklóth alakítása nem a múltat védi, tisztán megmutatja annak fáradását. Ettől válik a figura egyszerre nevetségessé és esendővé.  A színészi munka egészében érződik az a tudatosság, amelyben a karakter nem önmagáért létezik, az idő dramaturgiájában fut. A jelenetek nem elsietettek, nem túljátszottak. Megtörténnek. És ebben a megtörténésben az idő nem háttér, alakító erő.

Hammerschmidt fáradása túlmutat az egyéni karakteren. Nem csupán egy megöregedő, pozícióját féltő üzlettulajdonost látunk, inkább egy világ kifáradását. A polgári rend, amely szabályokra, hierarchiára és kiszámítható erkölcsi keretekre épült, ebben az alakban ölt testet.

Ez a fáradás szimbolikus. A polgári világ nem hirtelen tűnik el, lassan veszít az erejéből. A szabályok még működnek, a forma még áll, a struktúra még érvényesnek látszik, a belső hit azonban már megrendült. A jövő nem a rend változatlan tovább élése, inkább annak átalakulása.

Levél a polgári világ búcsújára

Közben tisztán dübörög a jövő a fiatalokkal.

Ez adja az előadás egyik legerősebb dinamikáját. Hammerschmidt fáradása nem magányos jelenség, mert mellette ott vibrál egy másik energia. A fiatalok, bennük nincs még elfogyás, nincs kapaszkodás a rend utolsó maradványaiba. Bennük mozgás van. A testhasználatuk gyorsabb, a reakcióik közvetlenebbek, a tekintetük előre néz. A jövő nem elméleti lehetőség, bennük lüktető állapot. Amíg Hammerschmidt a megtartás figurája, addig ők a kibontakozásé. Amíg az idő nála súlyként nehezedik, náluk lendületként működik. Ez a kettősség ad valódi történelmi réteget az előadásnak. Nem deklarált korszakváltás történik, inkább érzékelhető eltolódás. A polgári világ struktúrája még áll, a fiatalok jelenléte már más ritmust hoz a térbe. A jövő nem harsány forradalom, egyre erősebb pulzus.

A humor itt is kettős természetű. A fiatalok esetlensége, túlcsorduló érzelmei nevettetnek, mégis bennük rejlik a megnyílás lehetősége. Ők azok, akik képesek dönteni, kockáztatni, levelet írni és kimondani. Náluk a jövő nem hiány, esély.

Az előadás egyik legfontosabb tengelye Hammerschmidt és Asztalos viszonya, amelyhez szervesen kapcsolódik Balázs kisasszony alakja is. Hammerschmidt fáradása a polgári világ elfogyását jelzi, azt a lassú repedést, amely a rend felszíne alatt húzódik. Ezzel szemben Asztalos figurájában az ellenpont és a változás világa sűrűsödik. A tiszta indulású alak, aki a helyzetek sodrában mégis tisztátalanná válik, s ez a folyamat épp az esetlenségében, túlkompenzált gesztusaiban válik láthatóvá. Ha ő nincs, Hammerschmidt változása sem kap valódi tétet, mert a mozdulat csak akkor érzékelhető, ha van mihez képest elmozdulni.

Balaskó Bence fiatal színészként meglepően érett eszköztárral teremti meg ezt az ellenpontot, fegyelmezett jelenléttel és pontos arányérzékkel. Ebben a feszültségmezőben jelenik meg Balázs kisasszony alakja is. Bayer Fruzsina a szerelem útját járja végig, játéka a lágy érzékenység és az erős, belső tartás között ingázik, finoman jelezve, hogy az érzelem döntés és vállalás. Az ő jelenléte ad érzelmi irányt annak a változásnak, amely a férfialakok között zajlik. Így a három figura együtt rajzolja ki azt az ívet, amelyben a polgári világ elmúlása és a jövő bizonytalan, mégis reményteli kibontakozása egyszerre válik érzékelhetővé.

Így válik az előadás időbeli feszültsége valóban érzékelhetővé. Egy kifáradó rend és egy kibontakozó lehetőség találkozik ugyanabban a térben. Nem egymás ellen, egymás mellett léteznek. A néző ebben a metszetben érzi meg, hogy az elmúlás és a kezdet egyszerre van jelen.

A fiatalok jövője így nem vakmerő előretörés, inkább kibontakozás egy még álló, már repedező keretben. A jelenetekben érzékelhető az a halk figyelem, amellyel a régi világ nézi az újat. Nem akarja elengedni, és már teljesen visszatartani sem képes. Ez a kettősség ad érzelmi mélységet a komikumnak is. A nevetés mögött ott van az aggodalom, a gondoskodás, a bizonytalanság. A jövő nem fenyegetésként jelenik meg, esélyként, amelyet még óvni kell. Az elmúlás nem dühös, szelíd.

Levél a színpadon születő kapcsolatról

Götz Attila Sipos úrként pontos és fegyelmezett játékkal formálja meg azt a figurát, aki a változás sodrában már az életét félti, s a bűn közelébe sodródva, szinte az egyetlen szórakozásába kapaszkodva játssza tovább a saját bizonytalan létét.

A két jellemfigura– Árpád és Jancsi – külön ívet rajzol az előadásban, amely egyszerre nevettet és szorít. Bera Márk Árpádja és Stenczer Béla Jancsija saját, tragikus kört hordoz. Minden pillanatuk él. Nem típusokat formálnak, lüktető, kiszolgáltatott figurákat építenek. A jellemkomikum belső feszültségből fakad. A néző érzi, hogy bármelyik mondatuk, bármelyik gesztusuk azonnali nevetést robbanthat ki. Ez a folyamatos készenlét teszi izgalmassá jelenlétüket. A humor karakterből születik. A túlzás, a hirtelen reakció, a pillanatnyi indulat mögött ott húzódik az esendőség.

Takaró Kristóf figurája hitelesen bukik el. A folyamat nem látványos, inkább fokozatos. A döntései következményekkel járnak, és ezeket végig is viszi. A néző érzi, hogy a bukás nem külső kényszer, hanem saját választásainak eredménye.

Ez az elbukás mégsem öncélú. A történetben szükség van rá ahhoz, hogy a változás valódi súlyt kapjon. Valaminek meg kell inognia, hogy helyet adjon egy tisztább rendnek. A figura megtörése így nem túlzó dráma, hanem egyszerű, következetes végigvitt ív.

Ez a kettősség adja meg a figurák tragikus felhangját. A komikum náluk védekezési forma. A nevetés lehetősége állandóan jelen van, mögötte vibrál a kiszolgáltatottság. A néző rajtuk keresztül saját bizonytalanságát ismeri fel.

A színpadon valódi társulat áll, és ez több puszta jelenlétnél. Egymásra figyelő, élő kapcsolat. Érezhető az a szeretet és bizalom, amelyben mindenki megtalálta a helyét, és a saját szerepében tisztán, fegyelmezetten, mégis szabadon tud érvényesülni. A közös játék ereje adja az előadás egyik legszebb tartását.

Minden színész más minőséget hoz a térbe. Nincs egyneműség, nincs összeolvadó hang. Mindenki saját ritmussal, saját hangsúllyal, saját belső hőfokkal van jelen. Ez a sokféleség nem széthúz, hanem gazdagít. A különböző alkatok és játékstílusok egymás mellett élve adják ki az előadás szövetét.

A karakterek pontosan formáltak, arányérzékkel felépítettek, mintha mindegyikük mögött külön élet húzódna. Nem funkciók a történetben, hanem önálló létezők. A korábban említett kettősség – a komikum és a fájdalom, a rend és a repedés egyidejűsége – nemcsak a szövegben van jelen, a színészek játékában is működik, finoman és következetesen. Ettől válik a társulat nem egyszerű szereplői közösséggé, hanem élő, egymásra hangolt organizmussá.

Ebben az előadásban a generációk nem egymás ellen állnak. Inkább egymás mellett léteznek, különböző időérzékeléssel. A fáradás és a kibontakozás, a megtartás és az elengedés egyszerre van jelen. És éppen ez a féltő szeretet adja az átmenet méltóságát. Ha létezik mű, amely közel száz év után is képes dimenziót nyitni múlt és jelen között, akkor az nem pusztán jól megírt darab. Az élő szerkezet. Olyan forma, amelyben az emberi idő nem avul el. Az Illatszertár ilyen. Nem azért, mert korhű, és nem azért, mert ügyesen rekonstruálható. Azért, mert a benne felvetett kérdés ma is érvényes: tudunk-e időt adni az érzéseinknek.

Levél postafordultával

Egy száz évvel ezelőtti történet ma akkor válik élővé, ha nem a díszletet őrzi meg, az emberi állapotot tartja mozgásban. Itt ez történik. A múlt nem múzeum, hanem tükör. A jelen nem felsőbbrendű, csak gyorsabb. És a gyorsaság nem feltétlenül jelent mélységet. Az előadás nem bizonyít, nem állít fel tézist. Teret ad. A generációk egymás mellett létezése, a rend repedése, a kibontakozó jövő pulzusa mind azt jelzik, hogy az idő nem lineáris. Réteges. A kifáradás és a kezdet egyszerre van jelen bennünk is. Talán ez az igazi tét. Nem az, hogy visszahozható-e a levél. Nem az, hogy lassítható-e a világ. Inkább az, hogy képesek vagyunk-e észrevenni, amikor egy mondat még érésben van. Ha egy közel százéves mű ma is kérdez, az nem a múlt ereje. Az emberi idő állandósága. És ha egy este erejéig ezt megérezzük, akkor a színház nem elmesélt valamit, hanem megnyitott egy dimenziót közöttünk.

Alapi Tóth Zoltán