A vasútállomás szomszédságában felállított, Trischler Ferenc szobrászművész által tervezett, csaknem egy méter széles, bronzból készült domborművet több mint száz ember részvételével avatták fel.
Az emlékmű leleplezése előtt mondott beszédében Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár felidézte: csaknem 700 ezer magyar állampolgárt, köztük jórészt civileket hurcoltak el származási és osztályalapon a Szovjetunióba 1944-45-ben és az azt követő években.
A politikus hangsúlyozta, hogy a Gulág-Gupvi táborokban folyt "alulmúlhatatlan mélységű terror" célja a második világháború után újonnan formálódó közép-kelet-európai államok kommunista diktatúráinak "rémtettekkel történő karbantartása" volt.
Hoppál Péter emlékeztetett arra, hogy 300 ezer magyar vesztette életét a táborokban, a hazatérőket pedig a szovjet megszállás alatt működő titkosszolgálat hallgatásra kényszerítette. Az államtitkár egyúttal fontosnak nevezte, hogy az európai történetírás és az emlékezet a nemzeti szocialista rémtettekhez hasonlóan a kommunista terrort is "a helyén kezelje".
A magyar kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy az emlékezetpolitikában "megtegye azon lépéseket, amelyeket a huszonnegyedik órában még meg lehet tenni" - mondta az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára alakult emlékbizottság tevékenységére és a Gulág-emlékév eseményeire utalva.
Páva Zsolt (Fidesz-KDNP), Pécs polgármestere a két és fél méteres posztamensen nyugvó emlékműről azt mondta: a városban "sok évtizedes mulasztást pótolva" méltó helyszíne lett a Szovjetunióba hurcoltakra emlékezésnek.
Pécsett és Baranya megyében sokszorosan szenvedtek e kommunista bűntett miatt - mondta a városvezető, aki jelezte: "a minden magyar családot érintő szovjet megtorlásnak" a német nemzetiség kiemelt áldozata volt.
Kitért arra is, hogy a korszakot Pécsen nagyon sokan, civilek és történészek kutatják és próbálják meg értelmezni, feldolgozni.
Páva Zsolt szerint e kutatómunkának a jövőben tovább kell erősödnie, "mert (...) a múlttal szemben ez a kötelességünk".
A Mártírok útja és a Kolozsvár utca kereszteződésénél található emlékmű helyszínére térve kiemelte: 1944-ben a szomszédos vasútállomásról deportálták a város zsidó lakosságát haláltáborokba és ugyanonnan indultak útnak a vagonok a Szovjetunió munkatáboraiba.
A résztvevők egyperces néma főhajtással emlékeztek az áldozatokra, majd megkoszorúzták az emlékművet.