Az esetek többségében az egyedül maradt gidákat elárvultnak hiszik, jóhiszemből befogadják és felnevelik. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az őzgidák egyáltalán nem árvák! Bíznak rejtőszínükben, és meglapulnak a növényzetben, amíg anyjuk táplálkozik. Ezeket a gidákat nem szabad megfogni, hazavinni, hiszen ezzel ártunk nekik! Sokan úgy gondolják, hogy állatkertünk befogadja az "elárvult" őzgidákat, ha elhozzák őket onnan, ahol megtalálták, erre azonban nincs kapacitásunk. Fontos, hogy ezeket a gidákat megsimogatni sem szabad, hiszen ha a táplálkozásból visszatérő suta megérzi az emberszagot, akkor nem fogja tovább táplálni gidáját, és ekkor ténylegesen elhagyja őt! Minden kedves természetszerőt arra kérünk, hogy ha őzgidát talál, alkalmazza a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" módszert, és igyekezzen minél hamarabb eltávolodni a kis patástól, hogy a táplálkozó anya visszatérhessen hozzá!