A rend arcai egy széteső világban - Alapi Tóth Zoltán kritikája a pécsi Rómeó és Júliáról

A világ - kezdte elemzését Alapi Tóth Zoltán a Pécsi Nemzeti Színház oldalán megjelent cikkében - írásagyűlöletének mechanizmusa éppen ebben áll, hogy az indulat leválik az okáról, és identitássá alakul. A harag nem reakció többé, tiszta önmeghatározás. Az egyén úgy érzi, tartoznia kell valahová, és a tartozás ára sokszor az ellenség kijelölése. Az ellenségkép stabilitást ad. Egyszerűbb, mint a bizonytalanság.

Az örökölt düh így nem pusztán érzelem, itt a rendszert működtető identitás. Nem kérdez vissza, nem vizsgál felül, nem frissít. Ismétel. És miközben az eredeti sérelem talán már nem is releváns, a mechanizmus újra és újra termeli a konfliktust.

A kérdés nem az, hogy volt-e valaha jogos indulat. Pusztán az, hogy mikor válik a düh önmagát fenntartó struktúrává. És hogy képesek vagyunk-e megszakítani egy történetet, amelyet már nem értünk, de még mindig élünk.

A teljes kritika az alábbi oldalon érhető el.