Elveszett, aztán mégis feltámadt a hazatérés vadkörtefája Tiszakürtön

„Sok kürtinek a hazatalálás megnyugtató jeleként, talán évszázadnál is több idő óta, élt egy vén vadkörtefa a faluszélén. Göcsörtös volt, de tűrte a szeleket a viharokat és a változásokat. Mindig egykorúnak tűnt, pedig sok generáció öreg körtefája volt.

Apám mesélte, hogy a háborúból Kecskeméttől gyalog jött haza, talán őszre járhatott az idő. Amikor odaért a körtefához a református templom tornyából megszólalt az esti harangszó. A kemény, háborút járt emberből kitörtek a hazatérés zokogó könnyei.

Sokunknak ez a fa jelentette az otthon első, megnyugtató melegséggel átitatott jelét. Az új idők változásával nem tudott már szembe szegülni. Új utak épülnek, és új utakon járunk! A sok emlék ereje sem tudta megtartani, pedig lehet megérte volna csatázni érte.

Korán tavasszal megálltam, hogy az utolsó képeket készíthessem róla. Ma már a helyét is csak találomra tudnánk mutatni. Elveszett!

Vagy mégsem? Tavaly ősszel, az első gyenge fagyok után összeszedtük körtécskéit, és elvetettük. Tavaszra szépen kikeltek, és tán lesz hely, ahol a csemeték hirdethetik új évszázadok kürti embereinek a hazaérkezés örömét!”

(Tálas László facebook bejegyzése)

A téma aktualitását az adja, hogy a történetben szereplő körtefa magról mentett, és felnevelt 140 csemetéjét a Magyar Közút engedélyével idén áprilisban elültették a falu határában. "Remélhetjük, hogy korunk embereinek, és a jövő generációinak is hasonló kötődést fog ez a 140 fa okozni, mint elődeinkben az az egy!" - írja Tálos László a közösségi oldalon.