Egy 1856-ban öntött harangot kapott ajándékba a pécsi múzeum

Egy ritkaságnak számító, 1856-ban a baranyai megyeszékhelyen öntött bronzharangot ajándékozott Romváry Ferenc nyugalmazott művészettörténész, muzeológus a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak (JPM) - tájékoztatta a közgyűjtemény az MTI-t.

Mint azt a JPM közleményében írták, az intézmény történeti osztályának gyűjteményébe kerülő bronzharang magassága 35 centiméter, felirata: "Öntötte Ruepprecht János Pécsett 1856". Közölték: Ruepprecht János bajor rézműves családból származott, mesterségét Zágrábban kezdte. 1847 körül Pécsett, Weinbert Péter Búza téri harangöntő műhelyében kapott munkát. Feleségül vette annak Mária nevű lányát, és a mester halálát követően átvette az üzem vezetését. A tájékoztatás szerint Ruepprecht igazgatása alatt a kisipari műhely valódi gyárrá alakult át, amelyben évente mintegy húsz - a Dél-Dunántúl, Horvátország, Szlavónia és Bosznia templomaiba készülő - harangot öntöttek. Az üzem 1860-ban készítette el a pécsi Székesegyház Mária- és Szt. István-harangjait.

A gyár a harangöntés mellett mezőgazdasági gépek, tűzoltófecskendők, egyéb réz-, bronz- és vasöntödei készítmények gyártását is vállalta. A híres harangöntő műhely emlékét még sokáig őrizte a pécsi Harangöntő utca neve.

A közleményben azt írták, hogy a JPM történeti kiállításában látható egy 1840-ben öntött bronzharang, amely még Ruepprecht apósának, Weinbert Péternek a műhelyében készült, emellett a történeti osztály gyűjteménye őrzi a harangöntő műhely díszítő sablonjainak nagy részét, valamint a Ruepprecht testvérek által elnyert kiállítási érmek tablóját is.     

Közölték ugyanakkor, hogy egyértelműen Ruepprecht Jánosnak tulajdonítható termék, harang azonban eddig még nem volt a gyűjteményben, ezért a most ajándékba kapott - egyébként nem teljesen ép, repedt - harang hivatott arra, hogy a neves pécsi mester tehetségét a látogatók számára kézzelfogható közelségbe hozza és az utókornak megőrizze.