Amerikai bölény született a Pécsi Állatkertben!

Avarka, a rutinos anyuka a két évvel ezelőtti elléshez hasonlóan ez úttal is fényes nappal, látogatóink szeme láttára hozta világra borját,  így szerencsés vendégeink nyomon követhették a kis boci megszületését! Az ellés idejére a bölénycsalád többi tagja külön volt zárva az anyától, csupán néhány óra múlva történt meg az újraegyesítés. Az ellés ideje alatt nem az apuka, hanem Ben, a kétéves bikaborjú volt a legizgatottabb, de később, az összeengedés után Bóra, a tavalyi évben született kis nőstény is érdeklődve szemlélte kistestvérét- olyannyira, hogy néha az anyukának kellett arrébb terelnie a kicsi körül legyeskedő csemetéit. Legújabb kis bölényünk jól van, egészséges és erős, születésétől kezdve láthatják a hozzánk érkező látogatók. Nevet ugyan még nem kapott, de az már kiderült róla, hogy kisfiú. A Pécsi Állatkert bölénycsaládja jelenleg 5 tagot számlál, terveink szerint azonban a közeljövőben Ben és Bóra ki fog repülni a szülői fészekből, és más állatkertben fognak új, felnőtt bölényéletet kezdeni.

Napjainkra a bölényeknek két faja maradt fenn, az amerikai bölény (Bison bison) és az európai bölény (Bison bonasus). A két faj ránézésre hasonlít egymásra, ezen kívül könnyen kereszteződnek, így egyes rendszerezők csupán egy azon faj két különböző alfajának tekintik őket. Az amerikai bölény Észak-Amerika legnagyobb testű állata, a kifejlett bikák akár 900 kg-osra is megnőhetnek. Egykor jóval nagyobb elterjedési területtel rendelkezett a faj, mely napjainkra feldarabolódott, foltszerűvé vált. Két alfaja ismert, melyek élőhelyükön kívül némiképp megjelenésükben is különböznek egymástól, ezek az erdei bölény (Bison bison athabascae) és a nagyobb termetű, a Pécsi Állatkertben is látható préribölény (Bison bison bison). Az amerikai bölény egyike azon állatfajoknak, melyeket az állatkertek és a rezervátumok mentettek meg a teljes kipusztulástól. Az észak-amerikai indiánok a bölény minden porcikáját felhasználták, gyakorlatilag fennmaradásuk záloga volt ez az állatfaj. Húsát fogyasztották, bőréből sátrat és ruhát készítettek, csontjait, szarvait is felhasználták. A fehér telepesek földszerzés céljából az indiánok közvetlen kiírtása helyett fő táplálékállatuk levadászását választották, és kíméletlenül irtani kezdték a bölényeket. Az 1900-as évek elejére kevesebb, mint 1000 példány maradt fenn ebből a fajból. Szerencsére időben elkezdődhetett a tervszerű tenyésztés, így az amerikai bölény megmenekült a kihalástól.