Elveszett világok a JPM-ben

Fodrozódó vízfelszín, harangláb a szántásban, gyökerek közül előbukkanó falak, üres szobákba nyíló ajtók. A pécsi JPM Néprajzi Múzeum kiállításának képei, tárgyai az eltűnt vagy kihalóban levő települések elveszett világáról mesélnek - írja a Janus Pannonius Múzeum.

A 20-21. század számtalan traumájának és változásának sorába tartozik sok ezer európai település megszűnése vagy máig tartó haláltusája. A falvak kihalásának, felszámolásának sokféle, legtöbbször társadalmi, politikai, ritkábban természeti okai vannak.

Az egyes települések története más és más, különböző okok gyengítik megtartó erejüket vagy vezetnek eltűnésükhöz. Az elköltözött vagy még ott lakó, szegénységgel, elszigeteltséggel küzdő emberek sorsa, túlélési stratégiája is sokféle. Történeteikben közös az elveszett otthon emlékezete, egy elsüllyedt világ felszínen tartásának igyekezete.

Az „Atlantisz. Kis világok” projekt róluk és egyben nekik is szól.

 

Traumák és változások

A települések megszűnésének okai sokfélék, régiónként és koronként eltérők.

Több ezer európai település szűnt meg háborúk, az azokkal összefüggő menekültmozgalmak, kitelepítések miatt. Ahol új államhatárok jönnek létre, a határmenti régiók szintén meggyengülnek. Ennek oka a hagyományos kereskedelmi kapcsolatok, szervesen kialakult gazdasági struktúrák megszűnése mellett a bizonytalan biztonsági helyzet.

A kisebb települések megszűnése leggyakrabban gazdasági tényezőkre vezethető vissza. A munkalehetőségek megszűnése, a környező városok jobb életminőségének elszívó hatása a település lakosságszámának fogyását indítja el, ami megfelelő társadalmi képviselet és politikai akarat nélkül ördögi körként a falvak teljes kihalásához vezethet.

Többször szüntetnek meg ipari nagyprojektek miatt településeket. A lakosság gyakran erőszakos elköltöztetése a beruházással járó össztársadalmi előnyökre való hivatkozással történik.

A klímaváltozással járó extrém időjárási jelenségek következtében is szűnnek meg települések. Sok ezer embert fosztanak meg otthonuktól az árvizek, földcsuszamlások.

 

Van jövő?

A huszonegyedik századi megatrendek újra korszerűvé tehetik a falusi típusú közösségek létezését. Az ökológiai tudatosság és az egészségmozgalmak, a lokalitás felértékelődése, az élő közösségek iránti igény előnyben részesítik a természetközeli életmódot, az átlátható méretű, működő közösségi hálókban való részvételt.

A digitalizáció és a pandémia következtében elterjedt új típusú munkavégzés, új ellátási modellek kialakítása és az izoláció megszüntetése észrevehetően lassítja, néhol vissza is fordítja a falvak elöregedését. 

 

 A kiállítás

A kiállítássorozat Közép-Európa tájainak eltűnt vagy kihalóban lévő településeiből mutat be huszonhármat. Az előkészítés során magyarországi, romániai, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és németországi kutatók keresték fel a falvakat vagy azok helyét, beszélgettek egykori lakóikkal, gyűjtöttek össze történeteket, tárgyakat, fényképeket.

A jelenkori képek 2024 tavaszán, egy több ezer kilométeres út során készültek; csakúgy, mint a hangfelvételek,  amelyek alapján a kiállításokat kísérő hanginstallációk létrejöttek.