Mohács „zászlóshajója” a selyemgyári beruházás

Magáról a műemlék épületről, annak korábbi hasznosításáról dr. Ferkov Jakab, a Kanizsai Dorottya Múzeum nemrég nyugdíjazott igazgatója fotókkal illusztrált, részletes előadásában hallhattak a jelenlévők. Mint egyebek mellett elhangzott, már 1873-ban egy újsághír szólt arról, hogy miután Mohács 3.000 szederfával bírt, a selyemtenyésztésre kedvezőnek találta a települést a helyi „casinoi gyülekezet”. Egy selyemfonoda létesítésének gondolata 1902-ben vetődött föl, amihez a város a püspöki kastélyt már korábban megvásárolta és rendelkezésre állt az időközben megürült sóraktár is. Állami pénz hiányában 120 ezer korona kölcsönből 1905 decemberére elkészült a gyár, ahol a következő év januárjában megkezdődhetett a termelés. A létszám- és alapanyaggondok mellett akadozva, de az 1922-es leszereléséig működű üzemet új tulajdonossal és néven egy évre rá újraindították, majd 1930-ban a gazdasági válság miatt négy évre ismét leállt a termelés.

A második világháború alatt a német csapatok lőállása lett az épület és nem a gépek dolgoztak, majd a kivonuló sereg kirabolta a gyárat. 1945 januárjában indult meg a helyreállítás és kezdődött újra a termelés. A 60-as, majd a 80-as évektől történt jelentős fejlesztések, gépek korszerűsítése mellett átlag 300 főt foglalkoztató gyárban míg induláskor selyemszövet készült, alapanyag hiányában utóbb már főleg műselymet, illetve üvegszálból műszaki szöveteket szőttek. 1996-ban angol befektető vásárolta meg a gyárat, de a piacvesztés miatt az ezredforduló után néhány évvel bezárta kapuit és a 2010-es években Mohács város tulajdonába került.

– A viszontagságos évtizedek után reményeink szerint új funkciót kapva hosszú időre kevésbé lesz eseménydús a városképet meghatározó ház sorsa, sokkal inkább szolgálja majd egész Mohács, sőt, a térség lakosságát – kezdte az úgynevezett barnamezős beruházás során megvalósuló, leromlott állapotú épületegyüttes rehabilitációját taglalva a tervező, Dombai Gyula építészmérnök.
A selyemgyár műemlék épületének hasznosítását, az eredeti állapotba történő helyreállítással a terveket kivetítőn, majd utóbb a helyszínt is bejárva ismerhették meg a fórum résztvevői. Amint arról lapunk már korábban is beszámolt, a főépület emeltén akár 400 fő számára, kulturális események, konferenciák, lakodalmak, bálok tartására alkalmas rendezvényterem készül. A földszinten a Duna felőli oldalt három helyen bejárattal megnyitva irodákat, üzlethelyiségeket, recepciót, továbbá kiszolgálóhelyiségeket, ruhatárat, vizesblokkot, melegítőkonyhát és ételliftet alakítanak ki. Itt az udvar felőli bejáratnál színpadként is használható lesz az előlépcső, de akadálymentes rámpa ugyancsak épül.

A régmúlt ipari környezetét megőrizve már a mai kort és a jövőt szolgálva alakul át az egykori gubóraktár, ahol az Innovációs és Technológiai Központban az informatikával, programozással, robotikával lehet majd ismerkedni és gyermek játszóházat alakítanak ki. Az elbontott szabad területeken közpark lesz utcabútorokkal, díszvilágítással, szökőkúttal, a dunai átkelést ábrázoló műalkotással. A gyárkémény napóraként fog szolgálni, a teljes fejlesztési területen pedig ingyenesen elérhető WIFI-hálózatot és térfigyelő kamerarendszert egyaránt kiépítenek.
A beruházás teljes költsége 918.164.622 forint, amihez az önkormányzat 907.463.535 forint támogatást nyert el pályázattal, a fennmaradó 10.701.087 forintot Mohács Város Önkormányzata saját forrásból biztosítja.